2006. október 26., csütörtök

Palya Bea

Énekes, a magyar, bolgár és cigány dalok hiteles megszólaltatója. Psyché vershangja, Weöres Sándor mellett Psyché énekhangját ő adja.

"Énekelj a saját hangodon, legyél őszinte, a szívedből, a hasadból jöjjön a hang. És tudd, hogy miért énekelsz!" Palya Bea

"Néptáncosként indult, néprajzot tanult, a népi kultúra egyik őrizője és szintetizálója, világzenei áramoltatója" - írja róla a Nők Magyarországon.

Gyerekkora óta táncol és énekel. Az ELTE néprajz szakán szerzett diplomát 2002-ben. Mindig is érdekelték a zenei találkozások, különböző műfajok egymásra vonatkozásai.

Ma már saját dalait írja, melyekben mindarról énekel, amit megél. Ollykor víg kedvében Psychével etet pittyéket. Erről egy alkalommal így beszélt: „Nekibirkóztam a feladatnak és Weöres Sándornak: játék és öröm, de ádáz harc is a Költővel, a Költőnővel...”

Lángh Júlia mellett 2005. március 31-én, Závada Pál mellett 2005. december 1-jén, Weöres Sándor Psychéjére készült estjével 2006. október 26-án, Lévai Katalin mellett 2008. január 4-én is az Irodalmi Centrifuga vendége volt, de szerepelt Bódis Kriszta Báriséj című filmjének díszbemutatóján is - az itt készült videofelvételt a MOZI-ban láthatják.

Lásd még: Gordon Agáta írását Weöres Sándor Psyché-jéről a KÖNYVTÁR-ban.

Gordon Agáta: Psyché - Weöres

Gordon Agáta írása Weöres Sándor Psyché-je kapcsán.
Palya Bea a Psyché-dalokkal 2006. október 26-án volt az Irodalmi Centrifuga vendége.

Weöres „tudományos felkészültségű művész és költői hajlandóságú tudós... Rendelkezik a magyar nyelvi géniusszal, gazdag irodalomtörténeti gyökérzetrendszer táplálja!” - írja Kovács Sándor Iván.
A Weöres-Blaskovich családból származik. Édesapja a Vörös hadsereg egykori huszártisztje!, a Horthy rezsim nyugdíjazta. A mezei szorgalmat gyakorolja Csöngén, mint Berzsenyi. A Berzsenyi rokonsággal távoli, sok szálú, nemzedékekre visszanyúló kapcsolatban vannak, ugyanígy a Kisfaludy, a Dukai Takách családdal. Anyai nagyapja pécsi táblabíró volt, Babits apjának kollégája.

Képzelt irodalomtörténetet készít: megírta egy nemlétező univerzum irodalomtörténetét, karikírozva a szabályszerű, tudományos irodalomtörténeteket - ennek kézirata elveszett. A benső végtelenbe is vezet és a múlt végtelenül sorakozó kulisszái közé.
Nagy lény- és léleklátó.

A Psyché – Weöres metamorfózisa, és ugyancsak egy képzelt, ám lehetséges irodalomtörténet!
A valóságos rendszert az elkészült antológia, a 3veréb költőnői alkotják: "Nem szabad azt hinni, hogy a 3 veréb 6 szemmel hárem-szerű, írónő-centrikus versantológia. Nemigen van több a poétriákból, mint ahányuknak éppen lenniük kell.”

Weöres – Psyché metamorfózisa

„Különös jelenség, hogy a magyar irodalomtörténészek nem szeretnek tudomást venni a költőnőkről.
Minden nyelv költészetének legbecsesebb része a sok használattól ismertté és ismételtté kopik, megdicsőül, pátosszal telik, az iskolai oktatástól a szavalatoktól, a rengeteg méltatástól, a legjava és az alkalmilag legünnepélyesebbje. Ezért megkíséreljük a magyar költészet tiszteletlenebb megközelítését. Ne legyen magasztos bálvány, inkább oldott, hajlékony, élvezetes. A MagyarMúzsa ne mint tekintélyes, terebélyes oktató-néni, hanem mint elbájoló és kétes erkölcsű táncosnő mutatkozzék.”

„A nehézkedési erő, a lustaság mindnyájunkat kényelmes horizontalizmusra késztet: beletörődni meglévő látóhatárunkba, talajszinten feldolgozni mindennapi élményeinket. Az igazi művészet: új meg új erőfeszítés, a szellem terében építkezés, vertikalizmus, függőleges vagy spirális mozgás.
Még síromban is azokkal tartok, akik nem tisztelik az irodalmi rigolyákat, bátran túllépnek a bearanyozott hülyén, olyan kezdemények és tetők felé, amilyenekről én nem is álmodhatok.”

Rálátása volt a nemesi kultúra marginalizálódott irodalmi szereplőire, mint Czóbel Minka, Vay Sarolta. Az ő családtörténetük múltjába és kapcsolatrendszerébe helyezi bele Psychét, a fiktív és eltagadott, „törvényenkívüli” identitású, kakukkfiókát.
Egyszerűen ismerte ezt a múltba tűnt nemesi, udvarházi életet, amelyben a nők egymással leveleztek a női dolgokról, szerelmekről, udvarlásról, poétákról és versekről, családi bajokról. A férfiak pedig a magas tudományokról, politikáról, nyelvről és irodalomról.
Bizonyára rengeteg családi, tágabb rokoni nősorsot ismer, a Psychének nemcsak irodalom- és kultúrtörténeti beágyazottsága van, hanem minden bizonnyal több valós nő sorsából merített.

A művelt, sokgenerációs magyar nemesi kultúra hagyományaiból jön egy olyan korban, ahol ezt a származást büntetik, és ezt a kultúrát, egyébként a parasztkultúrával együtt üldözik.

A női irodalmi előzmények keresése egy politikán kívüli, sok hozadékkal kecsegtető téma, amelyben a gyökereit is megtalálja!

Psyché: egy fattyú fattya

Sokszorosan marginalizált helyzetű megtűrt lény.
Lány, egy rangon aluli házasság gyümölcse, legalább második generációs törvényenkívüli. Ebben a helyzetben sokféle szabályrendszerhez kell alkalmazkodnia.

Társadalmi fesztávja óriási, grófkisasszonytól cigány rimáig minden szintet bejár már gyerekként. Törvényen kívüli anya lánya a Lónyay családban, majd egy másik kultúrába követi anyját, aki megszökött egy cigányprímással.
A cigány családok magyar nemesi származásról szóló legendáinak itt a valóságalapja: a cigányszármazás legendája a deklasszálódott nemesi ágban.

Hányódik a család és rokonság szálai között, hol megtűrik, hol kényeztetik, hol elzavarják.

Bécsi élete is ilyen hullámvasút. Szépsége áldás és átok, az udvari világ megbolondul tőle, emeli, ejti, használja. Könnyű préda: nem erkölcsei, hanem köztes társadalmi helyzete miatt. Egy szép cigány nő Sátoraljaújhelyről: a térség adója az Udvarnak.

Ebben a helyzetben nagy életismerethez lehet jutni, és nincs mód élethazugságra. A személyiséget az erkölcsi egyenesség tartja össze. Ő kimondja a saját vétkeit és kimondja az ellene elkövetetteket is. Abban a helyzetben van, amely magában is kimondhatatlan és szégyen, a kimondással már nem ronthat rajta sokat. Értékét nem ismerik fel sem irodalmilag, sem emberileg.

Történeti beágyazottsága: a nyírségi nemesi famíliák belterjes világa, a törvényen kívüli cigány kapcsolatokkal, és a családon belül elhallgatott szerelmi-szexuális szenvedélyekkel, és mindezek következményeivel. Mennyire hasonlít a Nyírség a Dunántúlra...!

Kultúrtörténeti beágyazottsága: Kazinczy, Berzsenyi, Kisfaludy, Ungvárnémeti Tóth László, Toldy Ferenc...
Hölderlin, Goethe, Beethoven.

Psyché: Weöres regénye

Kizárólag Weöres érdemének látjuk Psychét.
De hogy a magyar irodalom mélyéről meg akart születni ez a női jelenség, azt nem szoktuk feltételezni.
Én inkább azt érzem, hogy a nyitott, spirituális költő, Weöres meghallotta ezt a hangot könyvtári, levéltári, irodalomtörténeti, régi magyar irodalmi kutatásai közben, a töredékeket, levelezéseket, naplócskákat, családi emlékezéseket böngészve. Meghallotta és megértette, a történetet és a formát is, lejegyezte a hangját és összerakta a mozaikot. Azt hiszem, Károlyi Amyval együtt.

Én pedig egy óriási kreativitással és vitalitással bíró, nagy hatású, kétes megítélésű, büszke, erős és traumatizált nőt látok, aki elmondja, mi történt vele, milyen élmény érte, mi fájt, minek örült, hogyan szeretett és csábított, hogyan büntették és korlátozták. Hol versben mesél, hol prózában, néhol a verse próza, néhol a prózája líra. Magának összegez, vagy egy barátnőjének, pl. az Angliába férjhez adott Deníznek.

A XX. század legnagyobb magyar nőregénye.
Talán az Asszony a fronton követi majd, és Polcz Alaine.

Weöres Sándor Psyché-jéről Palya Bea Psyché-albuma kapcsán beszélgetett Bódis Kriszta és Gordon Agáta az Irodalmi Centrifugában 2006. október 26-án.

Palya Beáról bővebben olvashatnak a SZALON-ban.

2006. október 26 - Palya Bea: Psyché

Az Irodalmi Centifuga negyedik évadában október 26-án Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendége Palya Bea volt a nemrég elkészült Psyché-albuma kapcsán.


A magyar nőirodalom alapműve Weöres Sándor Psychéje, így az Irodalmi Centrifugában 2006. október 26-án Bódis Kriszta és Gordon Agáta Weöres verses regényéről beszélgettek Palya Beával, aki Psyché dalait énekli.

PSYCHÉ:
„Ismeretlen poetria”
„Csinos czigány nőcske Schadarada Huiheiről”
„Fénylett, mint a csillag. ”
„Férjének lovai és kocsikerekei gázolták halálra”


„Ha merészkedel verseim és jegyzéseim megismerned: készülődjél arra, hogy utána már nem az léssz, aki eleddig valál. Meglátod az élet másik oldalát: az ismeretes Férfiúi Világon túl rejtező Asszonyi Világot...”

PALYA BEA: „Nekibirkóztam a feladatnak és Weöres Sándornak: játék és öröm, de ádáz harc is a Költővel, a Költőnővel...”

Palya Beáról a Szalonban
Gordon Agáta Weöres-Psychéről

2006. szeptember 28., csütörtök

Albert Györgyi

Kicsoda Albert Györgyi? Irigyelt médiaszemélyiség vagy kikezdhető, sebezhető, sokat élt ember? Blogger vagy író? Miért pont ő és mire hivatott?


Albert Györgyi azért ír, hogy megértse életét, s saját tapasztalatain keresztül másokat is megértéshez segítse. Miért pont én? - A depresszió szorításában című könyve után megírta a Miért pont ők? - A férfiak fogságában című könyvét is. "Ez az ő felajánlása a női tudatosságnak" - írja róla a Nők Magyarországon.



Boldog kisgyerekkor, diplomata édesapához és családhoz kötöttség, tehát nigériai katolikus lányiskolai kamaszkor a nyolcvanas évek elején, melyből természetszerűleg fejlődött ki lassan a kamaszkori depresszió - Albert Györgyi életútja tizenéves korának végéig. Nincs még húsz éves, mikor negyvenes férfival köti meg első házasságát: a mérleg eredménye egy sikertelen menekülés és öt együtt töltött év.
Tévés személyiség, celebhatározók biztos pontja, könyveivel a siekrlisták ostromlója, vonzalmaival és cselekedeteivel bulvárhír és beszédtéma. Irigylik vagy szeretik? Megtalálta-e, amit keresett?

Albert Györgyi 2006. szeptember 28-án volt az Irodalmi Centrifuga vendége Ujj Zsuzsival.

2006. szeptember 28. – Albert Györgyi és Ujj Zsuzsi

Albert Györgyi és Ujj Zsuzsi vendégeskedtek az irodalmi Centrifugában Bódis Krisztánál és Gordon Agátánál, akik első szépségkirálynőnk elvesztéséről emlékeztek meg 2006. szeptember 28-án.

„Az öngyilkos szépségkirálynő országa már húsz éve a Mi Országunk!” 20. Évfordulója alkalmából megemlékeztek I. Szépségkirálynőnk, Molnár Andrea elvesztéséről is.

A vendégek ezen az estén Albert Györgyi és Ujj Zsuzsi voltak, zongorán Kaori kísért.

„Kanárisárga a vérem, holnapra, vörösre cserélem.
Magamból kifordulok, mindig a tied vagyok!
Törékeny testem, vászonra festem,
Te rád vágyva, fekszem az ágyba.
Véres torokkal, levágott fejjel,
döglehelettel, ha neked ez kell!
Én itt vagyok!” Csókolom: Ujj Zsuzsi

„A női szépség természeti kincs, egyben létfeltételünk. Ellenőrzéséért bolygószintű küzdelem folyik” Gong Odaátra

Albert Györgyi televíziós személyiség és író: két kötetében saját depressziójával és kapcsolatfüggőségével néz szembe, s buzdít erre példájával másokat is.

„A depressziónak – paradox módon – inkább az életigenléshez van köze, nem a tagadáshoz. Mi, depressziósok, ha éppen nem vagyunk betegek, akkor tobzódunk – akár a szélsőségekig – az élvezetekben. Imádunk élni! Ha viszont szenvedünk, ha „lent” vagyunk: elhatalmasodik rajtunk az elmúlás gondolata, a halálvágy. Mindegy, hogy hova, csak el innen. Innen el. Akár a pokolra… Örökre.” – írja Miért pont én? című könyvének előszavában.

„Könyvemet azért írtam, hogy segítsek a sorstársaimnak: ha elolvassák, reményeim szerint sokkal rövidebb ideig tartó és kevésbé éles fájdalmat éreznek majd, amikor meghallják a lesújtó ítéletet: depresszió.”

„Ez az új könyv a párkapcsolataim története, de nem Albert Györgyi szennyesének kiteregetése. Sokkal inkább egy 43 éves nő élete s életének tapasztalatai a férfiakhoz fűződő, a férfiakkal egykor folytatott kapcsolatain keresztül. A szereplők neve egytől egyig megváltoztatott, fiktív. Noha mindaz megtörtént, amiről ebben a könyv­ben írok, és létező személyek állnak a kitalált nevek mögött, még az sem biztos, hogy a férfiak egyike-másika magára ismer. Nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy rajtam kívül számtalan nő ilyen és ehhez hasonló életet kapott a sorstól. Hogy milyet? Hát éppen erről szól ez a könyv, amely talán vigasz lehet: nincsenek – nem vagytok – egyedül.” Írja Albert Györgyi a Miért pont ők?-ről.

Ujj Zsuzsi a Csókolom zenekar énekesnője, e minőségében Budapest alternatív éjszakai életének kiváló ismerője és ismertje is: amolyan köztünk járó, vidám legenda.

2006. szeptember 21., csütörtök

2006. szeptember 21. - A bozótvágó kések évszaka

Az Irodalmi Centrifuga különkiadása: A bozótvágó kések évszaka

A ruandai gyilkosok vallanak - Jean Hatzfeld könyvéről a fordítóval, Lángh Júliával beszélgettünk 2006. szeptember 21-én este hattól.


Hová vezet a gyűlöletbeszéd és a hatalmi politika? Mi a nők szerepe az eseményekben? Mennyiben van tere a női felelősségvállalásnak a férfipolitikában?„A nőtörténelem a magánélet mentális állapotváltozásainak közösségi története” - írja Gordon Agáta. „A Történelem endogén, vagyis belső indítékkal rendelkező létező, amelynek magasabb értelme van és e magasabb értelmet az ember valósítja meg.” „A múlt az idők mélyén valahogy úgy helyezkedik el, mint egy lezuhant és szilánkokra szakadt repülőgép roncsai: szétszóródva, és összefüggéseikből kiszakadva...” - írja Ormos Mária.
A választók mentális tájékozódásában egyre meghatározóbb egy női kereszt-szempont rendszer, a bal-jobb ellentétpár inflálódott, relativista iránymutatása helyett. Trend a női politikusok és a nőszempontú politizálás hitelességének növekedése. Ez azt jelenti, hogy a női érdekeket figyelmen kívül hagyó hagyományos politizálás veszít érvényességéből. Jean Hatzfeld könyve alapján a mai magyar viszonyokra is rálátást nyújt az Irodalmi Centrifuga különkiadása Lángh Júliával.



Jean Hatzfeld riporter, haditudósító, író Madagaszkáron született 1949-ben. Zsidó származású szülei a náci megszállás elől menekültek Madagaszkárra, de később a család visszatért Franciaországba. 1977-től a Libération újságírója lett. Emellett egyéb lapoknak és magazinoknak is írt illetve négy televíziós dokumentumfilmet rendezett. Különleges tudósítóként számos háború sújtotta területen járt. Tudósított a lengyelországi eseményekről, a volt Csehszlovákiában zajló bársonyos forradalomról valamint a román Ceausescu diktatúra összeomlásáról is. A hetvenes évek végétől 25 éven keresztül főleg a Közel-Keleten tevékenykedett. 3 évet töltött a volt Jugoszlávia területén, ahol Szarajevóban egy sortűz következtében súlyosan megsebesült. Két könyve jelent meg háborús témában: a L'Air de la guerre (1994) és a La guerre au bord du fleuve (1999). 1994-ben Jean Hatzfeld Ruandába utazott, hogy az ottani mészárlásról és utóhatásáról tudósítson a Libération-nak. 2000-ben jelent meg Dans le nu de la vie című könyve, amelyben a tutszi túlélőkkel készült riportjait gyűjtötte össze. A könyv számos díjat nyert. Két évvel később az elítélt hutukkal folytatott beszélgetéseiből jött létre az Une Saison de machettes (magyarul: A bozótvágó kések évszaka, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006), amely elnyerte a 2003-as Prix Femina-t az esszé kategóriában, valamint 2004-ben a Jossef Kessel Díjat. Jean Hatzfeld jelenleg Ruandában és Párizsban él.

Lángh Júlia 1942-ben született Budapesten. Volt tanár, tanító, reklámszövegíró, fordító, szociális gondozó és újságíró. 1977-től Párizsban élt, 1984-től a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa volt a rádió bezárásáig. Ezután elment egy évre Afrikába óvónőnek. 2001-ben ismét Afrikába utazott, csádi fiataloknak tanított rádiós újságírást. Első két könyve ezekről az afrikai élményekről számol be. Legutóbb Egy budai úrilány címmel írt memoárját jelentette meg a Magvető Kiadó. A könyv az 1945 és 1960 közt zajlott magyarországi eseményekről, szűkebben az írónő gyermekkoráról szóló visszaemlékezés. Lángh Júlia jelenleg Magyarországon él. A Magvető Kiadónál megjelent művei: Közel Afrikához (1996), Vissza Afrikába (2002), Egy budai úrilány (2003)

2006. június 8., csütörtök

2006. június 7. - Bódis Kriszta: Artista

Bódis Kriszta: Artista című regényének könyvbemutatója a Centrál Kávéházban az Irodalmi Centrifuga különkiadásaként 2006. június 7-én volt. A regényről Márton László beszélt, az esten a Ludditák zenélt. A centrifugát Gordon Agáta pörgette, közreműködött Balogh Rodrigó színművész, rendező.


Az Artistáról

A fikciós dokumentumfilmet imitáló regény főhőse egy tizenhárom éves intézetis lány, az artistaügyességű Pinkler. Otthonkeresése, kielégíthetetlen szeretetéhsége hajtja hol az anyjához, hol az apjához, hol intézetis barátaihoz.
Bódis a regényt alkotó interjúszövegekben – fikciót és a valóságot egymásba játszó – különböző nyelvi rétegeket hoz létre, melyeket kiegészít egy filmes látásmód, az élet kamerával érzékelhető tarkaságával enyhítve a kislányt körülvevő világ borzalmait.
Az Artista különböző interjúszövegek és egy ezektől eltérő elbeszélői szólam váltogatásával meséli el ugyanazt a történetet, vissza-visszatérve, más nézőpontokból. Az interjú műfajának használata dokumentarista tulajdonságokat kapcsol a regényhez. Ez a stílus, mint a nyolcvanas évek Budapesti Iskolájának filmjeiben, olyan nyelvet alakít ki, amelyben a fikció és a valóság óhatatlanul összekeveredik és látszólag spontán módon hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe, vagy válik eggyé szétbogozhatatlanul.
Az interjúkban Pinkler barátai, szülei, nevelői egy nagyon reális Magyarország képét rajzolják meg, a vidéki élet kilátástalanságát, a cigányság, az intézetis gyerekek helyzetét, a drog, a prostitúció problémáját.
Pinkler játszi könnyedséggel szökik meg minden intézetből, vagy az anyjához megy, aki brutális élettársa mellett, gyógyszeres-alkoholos delíriumában inkább szorul a gyerek segítségére, vagy az apjához, aki csövesként egy híd alatt húzza meg magát, vagy az intézetis barátaival tölti idejét, buli és drog között. Mégis mindig visszatér az intézetbe, hogy aztán újra megszökjön. Az egyik ilyen szökés alkalmával egy cigány családhoz kerül, kik befogadják, kiknél talán otthon érezheti magát, kiknél talán szerelmet találhat, ám ő mégis továbbáll.

Bódis Krisztáról a Szalonban

2006. június 7., szerda

Bódis Kriszta: Artista

A regény a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg 2006-ban, az Irodalmi Centrifuga különkiadásában 2006. június 7-én szerepelt. A könyv ajánlóiból, recenzióiból, kritikáiból olvashatnak válogatást.

Könyvajáló a Jelenkor Kiadó oldalán:

A fikciós dokumentumfilmet imitáló regény főhőse egy tizenhárom éves intézetis lány, az artistaügyességű Pinkler. Otthonkeresése, kielégíthetetlen szeretetéhsége hajtja hol az anyjához, hol az apjához, hol intézetis barátaihoz.
Bódis a regényt alkotó interjúszövegekben – fikciót és a valóságot egymásba játszó – különböző nyelvi rétegeket hoz létre, melyeket kiegészít egy filmes látásmód, az élet kamerával érzékelhető tarkaságával enyhítve a kislányt körülvevő világ borzalmait.

Az Artista különböző interjúszövegek és egy ezektől eltérő elbeszélői szólam váltogatásával meséli el ugyanazt a történetet, vissza-visszatérve, más nézőpontokból. Az interjú műfajának használata dokumentarista tulajdonságokat kapcsol a regényhez. Ez a stílus, mint a nyolcvanas évek Budapesti Iskolájának filmjeiben, olyan nyelvet alakít ki, amelyben a fikció és a valóság óhatatlanul összekeveredik és látszólag spontán módon hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe, vagy válik eggyé szétbogozhatatlanul.

Könyvajánló a litera.hu-n:

A regény hőse, Bódis előző két kötetéhez és dokumentumfilmjeihez hasonlóan, a kiszolgáltatott ember. Szociografikus érzékenységgel morális kérdéseket feszeget. Olyan eseménnyel indul, melynek részleteit az olvasó csak a regény végén ismerheti meg teljes egészében.

A főszereplő súlyos, érthetetlen balesetet szenvedett, az ő életét próbálják rekonstruálni a megszólalók. A fő elbeszélői szólam kameraként követi Artista útját, így egymás mellé kerül a balesetet magyarázni kénytelen külső perspektíva – az interjúkban – és a balesetet megelőző időszak objektívebb, leíró nézőpontja. Ezek összefonásából alakul a regény.

Márton László kritikája az Élet és Irodalomban

Az utóbbi évek új magyar prózáját nézve, Grecsó Krisztián és Dragomán György után Bódis Krisztáról is elmondhatjuk: figyelemre méltó első regénye után olyan folytatást adott közre, mely a szerzőbe vetett bizalmat egyenlővé teszi a teljesítmény tárgyszerű értékelésével.

Thüringer Barbara kritikája az indexen

Vannak könyvek, amik fájnak és elszánt önkínzás kell hozzá, hogy végigolvassuk őket. Ilyen könyv az Artista is, ami egy intézetis kamaszlány kálváriáját írja le zseniális nyelvi megoldásokkal és dokumentumfilmes eszközökkel. Bódis Kriszta az egyik legkegyetlenebb kortárs magyar író, akit valaha olvastunk.

Rácz I. Péter kritikája a literán

Bódis Kriszta regénynyelvezete kapcsán szinte kötelező (illetve kihagyhatatlanul fontos) említeni a (dokumentum)filmes látásmód jelenlétét. A fülszöveg is kiemeli, de a már idézett könyvbemutatón is elhangzott, hogy a filmalkotások szemszögének hatásai az írott szövegben is visszaköszönnek, amit a „fényképezett nyelv”, illetve „kamerázott nyelv” terminusokkal írt le az est moderátora, Gordon Agáta. Ennek kapcsán csupán egy (ebben a kontextusban meglepő) nagy elődre utalnék, aki hasonló nagyvonalúsággal és intellektussal flangál (film- és egyéb) műfajok között, Woody Allennek hívják.

Radics Viktória kritikája a Magyar Narancsban

Sem publicisztika, sem szenzáció, sem esettanulmány, sem szociográfia, sem dokumentumirodalom, hanem originális művészi alkotás és realizmus realizmus nélkül.

Szűcs Dóra írása a Romapage-en

Pinkler és társai köztünk élnek; ugyanúgy a valós XXI. század részei, mint mi mindannyian. Bódis Kriszta regénye az ő világukat mutatja be, meglepő szociális érzékenységgel, kíméletlen őszinteséggel és – mivel a társadalomnak bizony lenne még mit tanulnia a toleranciáról és a felelősségvállalásról – nem titkolt nevelési célzattal.

Péntek Orsolya kritikája a Magyar Nemzet online kiadásában:

A sokk mellett pedig alig tűnik fel, hogy Bódis mellékesen nyelvi bravúrt hajtott végre a könyvben: a beszélők mindegyikét az általa használt nyelv definiálja: a könyvben hitelesen szólal meg az intézeti és alvilágbeli szleng vagy a romák szófordulatai, miközben az igazgató és a pszichológus a magas nyelvi minőség mögé bújva hárítja el saját felelősségét.
Bódis Kriszta nagyon hiányzott már a magyar irodalomból.

Cikk a MEDICAL TRIBUNE-ben

Írás a SULINET-en

EGYÉB MEGJELENÉSEK

Ismeretlen blogger bejegyzése:

Olvasok egy könyvet. - Nocsak. Artista a címe, s Bódis Kriszta írta. Még nem értem a végére, de már tudom, hogy a kedvenceim közé fog tartozni. Egyszerre megindító és felháborító, gyönyörű és mocskos, mókás és elkeserítő és sorolhatnám még tovább...

Facetten. Repräsentationen der Frau in der zeitgenössischen ungarischen Literatur

Felolvasás és beszélgetés az Artistából Faludy György és Závada Pál társaságában

2006. május 27., szombat

BICSA 2: A Biblia nőképe

A Bibliai minták sugallanak egyfajta képet a nő helyzetéről, melyből a következőt szűrhetjük le: A nő, ha véletlenül és ismeretlentől esik teherbe, szent. Szent, ha üldözött és kiszolgáltatott. Szent, ha magára marad üldözött és kiszolgáltatott gyermekével, akit nem tud se eltartani, se megvédeni. Szent tehát, ha olyan állapotban marad, melyből egyetlen kiútja, ha megvédi egy férfi.

A világ tele Szűzmáriákkal, üldözőkkel és kihasználókkal.

Mária talán meg sem ismerhette a szexuális üdvösséget! (A szexuális üdvösség Susan Sontag szóhasználata. Nekem tetszik.)

A történelemnek legalább olyan fontos része az, hogy a nők „tudat alatt”, meghasonlottságban éltek, hogy üdvösség nélkül léteztek, mint az, hogy a dárdáknak vashegyük volt vagy hogy ismerték az éket, a csigát, s előbb-utóbb a differenciál számítást.

Hiszen az emberiség a női érzésekből lett: a mindenkori új nemzedék érzelmi szövedéke, test-képe, lelkiismerete és önérzete legalább fele részben a női érzésekből alakult.

Minden tőke-megtakarítás alapja a NŐ emberteremtő képessége, amely az emberiség egy részét „tőkefelhalmozáshoz” juttatta. Ez a folyamat a gyarmatosítás: a nő gyarmatosítása. Gyarmatosítottságunk évezredek óta tart: e rendnek szolgál az állam és a pénz is. A focisták, a rendőrök. A hivatalnokok, a köztisztviselők, a bankárok és a börtönőrök.

Néhány analógia segítségével érzékelhetjük a most zajló folyamatok dinamikáját. Az emberiség eredeti gyarmatosításának analógiás párja például az állatok háziasítása. Gondoljuk végig, mi lett a gyarmatosított állatokkal?

Az alávetett társból társfüggő lesz, a kihasználóból távhasznosító. A nők zömmel férfi-interpretációt kapnak a férfiakról, hivatalosan és nyomás-agymosás jellegűen.

A férfi privátban a családé, de ott is a BAJTÁRSAK képviselője - ezt gyakran persze nem is tudja -. Ő nemcsak Gipsz Géza, hanem a nőgyarmatosító állami gépezet pici fogaskereke is. S ezt nem is tudja ; ahogy azt sem tudja, hogy nem kell feltétlenül ilyennek lennie.

Ebben segít, ha a történelmi gyarmatosításra gondolunk. A gyarmatosítás véres háborúk sorozata. Egy kegyetlen és népirtó folyamat, melyet komoly ideológiai háttérre támasztanak, s teljes meggyőződéssel követik ezt az ideológiát. Az eredmény..? Népek halála, a globalizáció, az ökoszisztémák megrendülése, az európai típusú mentális defektek kiárasztása a világ minden más részére is.

Mindez ragályos és halálos kórt manifesztál a világban: az egyenlőtlenséget. Azt az egyenlőtlenséget, amit a női alávetettség eredményez a nukleáris családi környezetben.

A Paradicsom: a nemek közötti sérthetetlen egyenlőség állapota. Az azóta van: csak a huzavona!

A nők zömmel férfi-interpretációt kapnak a férfiakról, hivatalosan és nyomás-agymosás jellegűen. De ha a családjukra gondolnak, mit éreznek? Rendben vannak a férfiak? Számukra, a nők számára is rendben vannak?!

2006. május 12., péntek

2006. május 11. - Lovas Ildikó

„A trauma megértése a történelem újrafelfedezésével kezdődik!” Judith Herman
Lovas Ildikóval Kijárat az Adriára - James Bond Bácskában című regénye kapcsán beszélgetett Bódis Kriszta és Gordon Agáta a talpigférfi és az igazi nő(író) lenyűgözően tanulságos találkozásáról.

Lovas Ildikó az erős délszláv nőirodalom magyar ága. Másként határon túli irodalmunk erős női ága.

"A nemzeti érzést tanulni kell." - Lovas Ildikó regényében a XX. század nőgyűlölő totalitárius rendszereinek kisebbségi kritikáját adja.

"a kommunisták nem tudnak bánni a nőkkel. Vagy mi van?"
A hagyományos Balkán-koktél összetevői: kalózvirtus és fanatizmus.
Csakhogy minden -izmus tévelyizmus. Ez derül ki a történelem gondos tanulmányozásából.

„Lehetett volna idejében dönteni, elmenni. Valamivel, mondjuk úgy hatvan-hetven évvel a megszületésem előtt, én ugyanis alkalmatlan vagyok erre. De különösen azt viselem nehezen, ha bármi befolyásolja a döntésemet – a saját kedvemen kívül. És nekem nem volt kedvem elmenni, nem így terveztem. Igaz viszont, hogy az ország, ahol éltem, mindent elkövetett, hogy meghozza a kedvem. De a kedv az nem úgy jön. Vagy jön, vagy nem. Elmenni viszont szokott. El is ment a kedvem tőle, hogy ott éljek, ahol. De ez nem azt jelenti, hogy megjött volna ahhoz, hogy elmenjek. Így aztán nagyon kedvetlenül éltem, szégyenben, félelemben, így.
Mint sokan.”

„Nem látszik különbség aközött, hogy csetnik vagy partizán kezében van-e a fegyver.
Különbség aközött van, akiében van, és akiében nincs.”


Lovas Ildikóról
Kijárat az Adriára - részlet

2006. május 11., csütörtök

Lovas Ildikó

"Hiú állat az asszony, hiába..."
1967. augusztus 18-án született Szabadkán. Az erős délszláv nőirodalom magyar ága. Határon túli irodalmunk erős női ága.


Az Újvidéki Egyetem Bölcsésztudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom szakán 1991-ben diplomázott magyar nyelv és irodalom szakos tanárként.
1987-ben elnyerte az Újvidéki Televízió ösztöndíját. 1991-től az Újvidéki Televízió szabadkai stúdiójának külmunkatársa, ahol 1993-tól állandó munkaviszonyban dolgozott. A Jelen-lét című kulturális magazin, a Napjaink közéleti magazin művelődési adásainak munkatársa, több ifjúsági műsor szerkesztője.
1995-től a Magyar Szó napilap művelődési rovatának állományban lévő újságírója, amely újság kulturális mellékletének, a Kilátónak 1993-tól állandó munkatársa.
1997/8-ban Bosa Milićević Közgazdasági Szakközépiskolában magyar nyelvet és irodalmat tanított.


Írásai 1987 óta jelennek meg hazai és magyarországi folyóiratokban (Új Symposion, Üzenet, Rukovet, Književna Reč, Matica Srpska, Ex Symposion, Jelenkor, Kalligram, győri Műhely, Új Forrás, Art Limes)
Több novellaantológiában szerepel: Varázsszobor (Forum, Újvidék, 1990), Felütés (Jászberény, 1990), Kapun kívül (Kriterion–Pelikán, Budapest, 1993), Budapesti aggadák (Múlt és Jövő, Budapest, 1999), Könyv-Jelző (Park Kiadó, Budapest, 2002), Huszonnyolc colour totál (Zetna, Zenta, 2003) valamint a Magyar Írószövetség gondozásában 2001-ben megjelent antológiában.


Kötetei:
Kalamáris - Forum, Újvidék, 1994
A másik történet (novellák) - Osvit, Szabadka, 1995
Meztelenül a történetben (regény) - Forum Újvidék, 2000
Via del Corso (novellák) - Orpheusz, Budapest, 2001
Kijárat az Adriára – James Bond Bácskában (regény) - Kalligram, Pozsony, 2005
Spanyol menyasszony (regény) - Kalligram, Pozsony, 2007

Lovas Ildikó: A spanyol menyasszony - Lány, regény (Kalligram, 2007) - részlet


Jobban esik ragaszkodnom a részletekhez, mint az apróságokhoz. A Mátyás király is jó, csak az nem női műfaj.

*

Néztem kint a muskátlit, a marokkói rózsaszínt meg a pirosat, erről kellene hosszabban, mint egy kertésznek, a muskátliról írni, az évek folyamán sokszor felmerül, egy régi naplóban is szerepel: a geránium 70 frank.
Régen a muskátli, ha hozzáértél a leveléhez, büdös volt. Minden gyerek kipróbálta. A muskátli azt jelenti, reggel anyád megöntözi, te meg álmosan kucorogsz és nézed. Otthon vagy, nyár van, muskátli, piros, anyád odahajol.
Aztán sokáig semmi.
Most meg az van, hogy nem lehet csak úgy. Otthon, nyár, muskátli, kucorgó gyerek. Át kell hozzá préselődni.
*
És láttam magam, ahogyan majd a Csodák Palotájában igyekszem, hogy a magasban kifeszített kötélen biciklizzek, mint egy cirkuszi majom.
*
A hatalmas, sötétkék anyagon a nemzet büszkeségeinek arcmása, és akkor majd megragadom a gyerek karját, akivel a Csodák Palotájába igyekszem, és azt mondom neki, szinte belemarkolok a karjába közben, hogy nézzen oda, nézze azokat az arcokat! Csak tőled függ, mi lesz belőled!
És látom magam, ahogyan a moszkvai olimpián másodpercek alatt fölmászok a kötélre.
Azt hiszem, vannak pillanatok, amikor feltolul bennünk a múlt egy olyan bizakodó, reményteli, naiv lendülettel, amitől aztán rettenetes dolgokba bonyolódunk. Ezért kerülhettem néhány óra múlva a kifeszített kötélre, lábam között szíjak, hogy megtartsanak, ha nem sikerül a fizikai tudományosság, ami kizárja, hogy a bicaj lebillenjen. A Csodák Palotája a tudományt játékosan közelíti a gyerekekhez, amitől a tériszonyos szülők szemében megjelenik a halálfélelem.
Beleg ömöszöltem magam a hevederekbe, fölmásztam a keskeny létrán, hogy belehajtsak a tátongó mélységbe – ugyanis azt mondta a gyerek, hogy szeretné bizonyítva látni, elérhető minden, mert csak tőle függ, ahogyan nyilván csak tőlem függ, ha én legyőzöm a szédülést, és nem hányok a tömegbe, akkor ő is utánam fogja csinálni.
Nagyszerű érzés volt. Ott ültem három méter magasan egy sodronyra erősített kerékpáron és izzadtam, folyt rólam a víz, úszni lehetett volna a verítékemben, ha nem szívja, öleli magába a pólóm a sok vizet. Lehunytam a szemem, hogy ne lássak semmit, leginkább azt ne, milyen mélység tátong alattam, vigyorgó apákkal, akiknek a fia persze alig várja, hogy fölülhessen erre a halál-masinára. Mert olyan ügyesek, bátrak, apafiai.
Nos, az enyém az anyafia. Nincs benne efféle bátorság, s nem is igen érti, miért kellene, hogy legyen. Ő is vigyorog, akár az apák, de benne kedvesség szunnyad, sajnálja ezt a szerencsétlen nőt, aki vagyok, itt a magasban.
Lehunytam a szemem és újra eszembe jutott a fehér nadrágba bújtatott gyönyörű feszességgel tartott láb, a könnyed mozdulat, amitől a lábujj hegye a stadion mennyezetét érinti, a dagadó nyakizmok, az atléta elején, gyomortájékon a három ránc, a mozdulatlanul előre meredő tekintet, a koncentrálástól párás szemek, hajrá, hajrá!
És már folytak a könnyeim, ő persze azt hitte, a félelemtől, hogy ott ülök, akár egy majom a köszörűkövön, azon a borzalmas kerékpáron, lábam hevederekbe erősítve, alattam megannyi apával. Rájuk köpök azonnal. És szurkolt, hogy indulj neki, anya, ne félj, a súrlódás meg a tehetetlenség meg Newton. Megmaradsz.
És akkor hátulról meglöktek, ott lebegtem, akár a vízben, gurultam a forró délutánban, hullámzott körülöttem minden, és a tüdőm megtelt büszkeséggel, fent voltam a magasban, mint a kötél legtetején!
Crazy Little Thing Called Love!

A Kijárat az Adriára - James Bond Bácskában című regénye kapcsán volt az Irodalmi Centrifuga vendége 2006. május 11-én.

Meghívó az estre
Kijárat az Adriára - részlet

Lovas Ildikó: Kijárat az Adriára (részletek)

„Nem látszik különbség aközött, hogy csetnik vagy partizán kezében van-e a fegyver.
Különbség aközött van, akiében van, és akiében nincs."


Hát finnyás vagyok.
Hogy is van ez?
Melyik országban is vagyunk éppen?
A kommunisták nem tudnak bánni a nőkkel.
Vagy mi van?

Hiú állat az asszony, hiába... (3)

A hatalom jobban erotizál, mint bármelyik nő.

Haza a magasban, bugyik és receptek útvesztőjében.
Melyik haza?
Minden olyan bonyolult volt akkoriban. Egyik hazában sem volt megfelelő az anyanyelvem.
Kurvaszar érzés, mondhatom.
És közben még: Tito, aki már halott, de mégis ott függ a képe minden falon…

A francba, gondolja az ember, vagyis gondoltam én, hát mia picsáért nem lehetett normálisan.
Vagy hogy.
Basszátok meg az egészet. Mert néha durván fogalmazok.
Akik meghaltak, azok már nem élnek.
(tengerparti szégyen)

Igyekszem megérteni, P. miként is maradt itt, amikor már lógott a háború mint az eső lába, amikor futhatott volna. És nem néznék ki az ablakon, nem lennék bizonnyal.
Na baszd meg!
És a fiam lenne?
Hát nagyon utálom a történelmet.

Több forradalomra pedig nincs időm.
Van ilyen.

Azt a legnehezebb megérteni, hogy van olyan állapot, amelyben nem számít, van-e igazság egyáltalán. Felejteni és élni kell, hogy ne bolonduljon meg, akinek a fia elesett, akinek a szerelmét főbe lőtték, akit megerőszakoltak, akinek a kisgyereke belehalt a vérhasba.
Ilyesmi az élet.
Csak mondom, hogy el ne felejtsem magam is.


Gyönge szar az ember. S ez benne a legszilárdabb.
Nincsenek emlékeim, csak az összefüggő, kocsonyás félelem.

Ami már elviselhetetlen, az biztos máshol fog megtörténni.
De legalábbis másokkal.
Ez még elviselhető.
Ez még elviselhető.
Nem kérdezünk, mondta az őr,a házimunkás háta mögött. Ha elcsomagolt, de frissen,ꈈkikopog, meg vagyunk értve?
Mikor van ez mondva?

Jugoszláviai magyarnak lenni, magyarnak lenni a délvidéken, vajdasági magyarnak lenni – nem könnyű feladat.
Országot vissza nem veszek. Bele is szakadnék, annyi volt belőle.
De mihez van közöm igazából?
Az az egy kicsi, mindennapi életünk van. Arról tudható valami.
Úgy jártunk ezzel az utolsó országgal is, mint az összes többivel. Csak nevekben, emlékekben marad fönn.

A nemzeti érzést tanulni kell.

Vicinális irodalom. A bácskai tenger-ügy.
Szarok az Adriára.

Nincsenek érzéseim.
Bosznián át kellett leautóznunk ide, szembesülni fölégetett, szétlőtt emlékekkel, gyerekkorunk hazugságaival. Ami az egyetlen valóság volt.
Mesélhetünk erről.
Minden emlékünk, gyerekkorunk minden pillanata valaki másszámára hazugság.
Még saját magunk számára is az.
Mesélhetünk erről.

A túlélők mindig a hallgatás hagyománya mellett döntenek, mert így folytathatják – elfojtva és elhallgatva - azok, akik nem túlélői, nem részesei voltak, nem vállalhatják a beszédet.

Ott maradni a határon homokba fúrt fejjel, mint Csáth Géza.
Vagy az a boldogság, hogy nincsenek érzéseim...”

Lovas Ildikó a Kijárat az Adriára - James Bond Bácskában című regénye kapcsán volt az Irodalmi Centrifuga vendége 2006. május 11-én.

Lovas Ildikóról bővebben a SZALON rovatban olvashatnak.

2006. április 28., péntek

2006. április 27. - Trauma-centrifuga

A trauma-centrifuga vendégei Erdős Virág, Szécsi Magda, Bánki Éva, Kocsis Zita Saide, Balogh Rodrigó és Ágens.

Judith Herman: Trauma és gyógyulás - Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig című könyve foglalkozik a nemek háborújának harctéri neurózisával is.

A traumatizált gyermek és nő jelenségét a pszichiátria fedezte fel a XIX. század végén, és mivel túlzottan széleskörű társadalmi tapasztalatnak tűnt, le is tagadta.
A közelmúltban Judith Herman tárta fel a térsadalom- és lélektudományok történetének ezt a traumáját, és helyezte új megvilágításba a jelenséget korszaknyitó munkájában.


"A Nő problémái - ahogy más kisebbségben levő csoportoké is - elhallgatottak és név nélküliek. Az ember szeretné mindörökre elfelejteni a háborút, és minden erőszakot, terrort, s azon belül saját tetteit vagy éppen áldozattá válását. Elkövetők és áldozatok szembekerülnek ebben a néma párbeszédben, bár mindneki - más-más okból - felejteni akar. Az áldozatok azért kívánják a trauma elfelejtését, mert kibeszélhetetlen, hiszen az áldozattá válás szégyen, többnyire a bántalmazottat hibáztatják, ami nem csoda egy olyan hierarchikus világban, ahol az erőszakot a felszínen elítélik - valójában azonban szolgálják. Mit tehet mást a művészet, minthogy megszólal. Kibezsél, feltár és szembesít. A szenvedés kultúrtörténetéből kifejlődött a trauma kultúrtörténete. Ha jól körülnézünk és meghalljuk végre, amit eddig nem, azt is megértjük, hogy a művészeti kánon miért nem számol ezzel a tapasztalattal. (Bódis Kriszta)

Az esten a művekből a szerzők és Balogh Rodrigó tolmácsolásában hangzanak el részletek. Szécsi Magda: Gyöngy; Erdős Virág: Nane, Bódis Kriszta: Kemény vaj, Bánki Éva: Horror vacui, Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka, Gertrude Stein: Melanchta, Gordon Agáta: Az otthonkínzottak forradalma, Bicsa; Slavenka Drakulic: A légynek sem ártanának.
Kivetítőn láthatóak Kocsis Zita Saide trauma-festészetének képei.

Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Ágensről
Erdős Virágról
Szécsi Magdáról
Bódis Krisztáról
Mi az a Bicsa és miért nem működik?

2006. április 27., csütörtök

A bibliai családmodell - Vizet prédikál, miközben mérgez

BICSA - A bibliai családmodell. követhető-e? Követendő-e?
"Nem volt senkije, túl fiatal is volt, mégis megesett. Férjhez adták és hűségesen szolgált de boldogtalanul, mert örökké zsarolta valami gyanú, egyszerre kinn és benn. Csak a fiában gyönyörködött, akit viszont megmérgezett anyja méltatlan helyzete. És amit mások takart viselkedéséből magára értett.
Nos, Jézus nyilván egészen másképp akart élni és másféle családot akart. Miközben pontosan megismétli..."

Ez egy passzív ismeret, amely mindannyiunkban ott munkál, noha az ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve.
Nukleáris család: magára maradt anya, elszivárgó atya, elárult gyermek. Ahogyan nagy költőnk, Tandari Éva írja:
A ”család ” egyébként is már régen csak megfogalmazásban létezett. Mert csak a gyerekek voltak a ”család”, a kutya volt a ”család”, és én voltam a ”család ” ...
-- Bár a férjemnek is volt ”családja”, de az ő ”családja” a haverok, a presszó, és a szolgálati motor voltak. No és a részegen eszébe-ötlő katonasági emlékek ...
Hát így éldegéltünk ; ki-ki a maga ”családjával ”.
Nos, ez a BICSA, a Bibliai Családmodell.

A családról való LEGJOBB tudásom szerint megkísérelem megidézni.
Tudom, hogy keveset tudunk Jézus serdüléséről. Alighanem fura társaságba keveredett. A szüleitől eltávolodott. Azaz inkább úgy érezte, hogy azok elárulták őt. Szőrt növesztett és elcsavargott. Valószínűleg máshol sem érezte sokkal jobban magát
És ez a leányanyaság. Attól félek, ez iszonyúan durva. Látok ugyan a falvédőkön egy hímzett ácsot. Aki aztán el is tűnik valahogy a képből. A családból is elszivárog. De ez a leányanyaság akkor is... Mária pedig szűz volt, metaforikusan azért, mert a jóságba vetett hitét nem tudta áttörni a világ gonoszsága.

Nem volt senkije, túl fiatal is volt, mégis megesett. Férjhez adták és hűségesen szolgált de boldogtalanul, mert örökké zsarolta valami gyanú, egyszerre kinn és benn. Csak a fiában gyönyörködött, akit viszont megmérgezett anyja méltatlan helyzete. És amit mások takart viselkedéséből magára értett.
Nos, Jézus nyilván egészen másképp akart élni és másféle családot akart. Miközben pontosan megismétli...
De ki tehet róla, hogy Magdolna úgy hajózhat el, hogy a szíve alatt hord egy világ kegyelmére szoruló, apátlan, azaz törvénytelen magzatot...

Ez Jézus skízise, és persze követőié, a hitre telepedett primitív gazdasági terjesztőegységé amely kiadta a parancsot: Holtomiglan-holtodiglan! A Család Szent! Az ellene elkövetett bűnök bocsánatosak. Ez a családtípust a bibliai tanításokból ismerjük ilyen jól.
A nukleáris családmodell őskövület a humán érzelmi dinamikában, ősibb, mint gondolnánk: talán már az atya és a szentlélek is jól ismerte. Ha a BICSA nem volna elég meggyőző, akkor gondoljunk a kalandos Odüsszeuszra.

G.A. Földönkívüli
Első hittanórája után

Meghívó a Trauma-centrifugára
Judith Herman: Trauma és gyógyulás

Judith Herman: Trauma és Gyógyulás (részletek)

Részletek Judith Lewis Herman: Trauma és gyógyulás – Az erőszak hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig (ford.: Kuszing Gábor, Kiadó: Háttér Kiadó – Kávé Kiadó – NANE Egyesület, 2003) című könyvéből, mely 2006. április 27-én volt az Irodalmi Centrifuga témája.

„A trauma lelki törés, egy erőszakos esemény, katasztrófa, baleset vagy kényszerítés hatására. A lelki törés az egyén és a közösség, a nyilvános és a magánszféra, a férfiak és nők közötti kötődések törését jelenti. A trauma olyan esemény, amely meghaladja az ember megszokott alkalmazkodási képességét, és összetöri.

A trauma pillanatában az ember tehetetlen az őt elsöprő erővel szemben. Ha természeti erő okozza, katasztrófáról beszélünk. Ha emberek okozzák egymásnak, erőszakról beszélünk vagy háborúról. A trauma megsemmisíti a gondoskodás megszokott sémáit, amelyek az irányítás, az összetartozás és az értelem érzését nyújtják.

A traumatikus események megkérdőjelezik a legalapvetőbb emberi kapcsolatokat. Megtörik a családi, a baráti, a szerelmi és a közösségi kötődéseket.
A világban való lét biztonságának érzését az első gondozónkkal kialakított kapcsolatban tanuljuk meg. Ez a bizalom az élettel együtt keletkezik és teljes életciklusa alatt táplálja és életben tartja az embert. Ez a bizalom, hívhatjuk reménynek és hitnek is, az emberi környezettel kialakított biztos kötődésekben jelenik meg. Ha ez a kötődés megrendül, a traumatizált ember elveszíti alapvető énérzetét.

A Trauma és gyógyulás az egyén és a közösség, a nyilvános és magánszféra, a férfiak és nők közötti kötődések helyreállításáról szól.
Az igazság kimondása a társadalmi rend helyreállításának és az áldozatok gyógyulásának egyaránt alapfeltétele!

Azonban túlságosan is gyakran győz az eltitkolás, a tagadás és az elfojtás az egyes ember és a közösség szintjén is.
Az erőszakra az emberek általában úgy reagálnak, hogy kitiltják a tudatukból. Szeretnék elfelejteni a traumatizáló eseményt az áldozatok és a tanúk is. Miközben ugyanannyira szeretnék kimondani amit átéltek, megosztani másokkal. Ez a trauma dialektikája, amely pszichés és testi tünetekben jelentkezik, ha kimondhatatlan marad!


A háborús és politikai terror férfi túlélői ugyanazokat a tüneteket mutatják, mint az otthoni, családi terror gyerek és női áldozatai.

Minden ember lelke összetörhető, a háborúkban gazdag múlt század harctéri neurózis kutatásai szerint mit sem számítanak a személyiségjegyek és a jellem. 2-3száz bevetés a háborús hősök lelkét is örökre megtöri.

A gyerekek és a nők gyakran hosszantartó, több éves, évtizedes terrorban élnek. A súlyos személyiségzavarokat főként a nők lelki betegségének tartott hisztéria gyűjtőnéven kezdte tanulmányozni a tudomány Freud idején. Azonban figyelmen kívül hagyta az áldozattá válás hatásait, a hosszantartó, titkolt terror személyiségrombolását.

Ijesztő volt a felismerés, hogy a gyerekek által elszenvedett szexuális és lelki kényszerítés járványméretű titkos jelenség a proletariátus családi köreiben ugyanúgy, mint a tiszteletre méltó polgári miliőben. Ezt a tényt sokkal könnyebb figyelmen kívül hagyni, mint bármit is kezdeni vele.

(A társadalmi egyenlőtlenségek baloldali interperetációi sem jutottak el a nemi alapú kizsákmányolás észrevételéig. Marxék megmaradtak az osztályharcelmélet nyilvánosan kimondható téziseinél. Miközben nyilvánvalóan ott volt a családok megannyi kis lágerében a terror, amellyel az erősebb családtag gyarmatosítja a gyengébbeket.)

A trauma tanulmányozása gyakran a kimondhatatlan birodalmába vezet: az ember sérülékenységével és gonoszságra való képességével szembesít.
Három szerep van: az elkövető, az áldozat, a tanú.
Az elkövető csak annyit kér a kívülállótól, hogy hunyjon szemet és ne tegye szóvá a rosszat, hanem felejtse el. Eszközei az eltitkolás, a hallgatás, tagadás vagy racionalizáció, az áldozat hibáztatása és szavahihetőségének kétségbe vonása.
Az áldozat cselekvést, elköteleződést és emlékezést követel, arra kéri a kívülállót, hogy ossza meg vele fájdalma terhét. Miközben gyakran kimondhatatlan számára az őt ért trauma, a fenyegető környezet vagy a szégyen miatt.

Küzdeni kell a bevett gyakorlat ellen, amely az áldozatot hiteltelenné teszi és láthatatlanságra kárhoztatja!
Küzdeni kell azért, hogy a tanúk és az áldozatok kimondhassák az igazságot és együttérzést kapjanak, kötődéseik törései meggyógyuljanak.

A művészek gyakran és természetesen felvállalják az áldozatok melletti tanúságtételt. Gyakorlott emlékezők, bátor nyelvhasználók, akik a kimondásban, a felmutatásban
és a közösségvállalásban hisznek. ...”

Judith Herman kötete az Irodalmi Centrifuga első félévétől jelentős szerepet játszik beszélgetéseinkben, de külön kiemelt jelentősége volt 2006. április 27-én a Trauma-centrifugában, amikor Erdős Virág, Szécsi Magda, Bánki Éva, Balogh Rodrigó és Ágens ültek az asztalunk körül, Kocsis Zita Saide pedig képeivel volt jelen.

Az est résztvevőiről a SZALON rovatban olvashatnak.
Gordon Agáta írásai a Bibliai családmodellről a MOSODA rovatban olvashatók.

2006. március 16., csütörtök

Bollobás Enikő

Irodalomtörténész, az ELTE Amerikanisztika tanszékének professzora. Az Osiris Tankönyvek sorozatban megjelent Az amerikai irodalom története írója, az amerikai nőirodalom történetének kiváló ismerője.
2006. március 16-án volt az Irodalmi Centrifuga vendége.

Kötetei:
Tradition and Innovation in American Free Verse: Withman and Duncan (Akadémiai, Budapest, 1986)

Charles Olson (Twayne Publishers, New York, 1992)

Az amerikai irodalom története (Osiris, Budapest, 2005)

The 1950s: Proceedings of the Biennial Conference of the Hungarian Association of American Studies (co-editor; ELTE, Budapets, 2005)

“Semmi egyéb a nemzet / mint költemények...” Válogatás Charles Olson verseiből (A Dunánál Könyv- és Lapkiadó, Budapest – Qui One Quint Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003. - utószó)

Gordon Agáta írása Bollobás Enikő Az amerikai irodalom története című könyvéről a Könyvtár rovatban olvasható.

Bollobás Enikő: Az Amerikai Irodalom Története

"Az Amerikai Irodalom Története egy tanmese, és gyümölcsözően használhatjuk arra, hogy megnézzük a segítségével a mi saját kismagyar irodalmunk helyzetét. (...) A kultúra átmentése az óceánon túlra veszteségekkel is járt, de úgy tűnik, óriási nyereséggel is. Leolvadtak az új helyen és helyzetben felesleges cikornyák, és üres oldalak keletkeztek, amelyeket újra kellett írniuk.
Felszabadultak az őshaza irodalmi mintáinak tekintélye alól, és ki akarták elégíteni azokat a lelki-szellemi szükségleteket, amelyek az irodalom valamilyen formáját kitermelik a humán közösségekben." - Gordon Agáta a kötetről.

Nagy élményekkel gazdagított a kötet!

Jól érezhetően modellként tekinthetünk az amerikai irodalomra, amely kezdeteitől felvállalta az irodalmon kívüliség és az Európán kívüliség tényszerűségeit, amelyekre kénytelen volt fittyet hányni. Egyszerűen meg kellett szólaltatnia a saját tapasztalatait, akkor is, ha nők írták, akkor is, ha színesek, melegek, vagy bármilyen többes identitású multikulti hibridek.

Az Amerikai Irodalom Története egy tanmese, és gyümölcsözően használhatjuk arra, hogy megnézzük a segítségével a mi saját kismagyar irodalmunk helyzetét.

A későnjövők előnyeit szerezte meg az amerikai irodalom. A kultúra átmentése az óceánon túlra veszteségekkel is járt, de úgy tűnik, óriási nyereséggel is. Leolvadtak az új helyen és helyzetben felesleges cikornyák, és üres oldalak keletkeztek, amelyeket újra kellett írniuk.
Felszabadultak az őshaza irodalmi mintáinak tekintélye alól, és ki akarták elégíteni azokat a lelki-szellemi szükségleteket, amelyek az irodalom valamilyen formáját kitermelik a humán közösségekben.
A gyorsan gyarapodó népesség és a tágasság hívta és várta a szövegeket, a kismagyar szemnek grandiózus méretek ennek az irodalomnak az apró hajtásait is jól vizsgálhatóvá teszik.

Az etnikai és kulturális sokszínűség oldani kezdte a személyes és történelmi identitások határait, a létező – de nem tudomásul vehető – jelenségek felmutatásával formálta a társadalmi tudatot elfogadóvá.
Ez a sikeres alkalmazkodás rengeteg személyes szenvedés és küzdelem során látszott megvalósulni, és hamarosan elérte azt a kritikus tömeget, amely már követendő példává teszi a nyitott és elfogadó szemléletet.

Meséljük el!

Kezdetek: ősiség, nyelvemlékek, töredékek… = restaurált virtualitás.
A könnyen lebomló tartalmak (egy humán lény lelki szűrlete, történet-töredéke vagy érzelmi manőverei) nehezen visszaidézhetőek ezekből a maradványokból.

Női reneszánsz, XIX.

A XIX. század első felében kibontakozik az amerikai irodalom női reneszánsza, megszólalnak a korai feminista elméletek, és nők által írott regények özönlik el a szavakra éhes piacot.
Jeles műve ennek az időszaknak a Tamás bátya kunyhója, amelyet magunk is ismerhetünk, sőt könnyen összetéveszthetünk emlékeinkben Rémusz bácsival.

A két Harriet: Beecher Stowe és Tubman

Mai szemmel picit szentimentális, picit naiv, ám jóra serkentő és szórakoztató ifjúsági regényként még mindig olvasott mű. Világhírű már a saját korában, Tolsztoj a művészet legmagasabb formáját látta benne. A jéghegy csúcsa, valamiért ez a regény túlélte a századokat, miközben sok női szerző, sok-sok művelt, feminista nézeteket kialakító, középosztálybeli nő írt elsősorban nőknek, és figyelmeztetett a gyarmatosítás és rabszolgatartás nehéz férfimunkája közepette a humán, keresztény és női eszményekre.
Idealista volt, mint a nők általában és azt gondolta, hogy a regénye hatására igenis önként adják fel a rabszolgatartók ezt a csúnya szokásukat.
A jólnevelt középosztályszerű társadalomra jellemző, hogy elismeri és megkönnyezi a művet, elismeri az igazát. És lehet, hogy polgárháború sem lett volna e női regény nélkül!

Durván száz évvel előzi meg a szórványos kismagyar nőmozgalom szárba szökkenését.


Emily Dickinson: azaz 44 kötet szalaggal 1830-1886

Ez a női nevet viselő rejtélyes jelenség az én kedvenc költőm. Szigorúan érthetetlen élete és versei a fényűzést jelentik számomra, és ez az összefoglaló róla ebben az irodalomtörténetben nem egyszerűen válasz volt a kérdéseimre, hanem olyasféle heuréka, mintha azt tudtam volna meg, hogy mégis: van isten!
Illetve egy picit pontosabban: azt, hogy istennő van és pontosan tudja, hogy mit miért csinál!

Ezt az istennőt némileg sajnálatra méltó vénkisasszonyként képzelhettem el idáig, aki magányában egzaltált versikéket ír két hímzés vagy rózsametszés között, és egzaltált levelekkel zaklatja kevés ismerősét, mit sem tudva a realitásokról.
Azonban nem ilyen volt.

Bírta kora tudását és műveltségét, hasonlóan nagyon sok amerikai nőhöz! Sokáig élénk társadalmi életet élt. Tudatosan választotta a magányt és az írást, mert felismerte óriási alkotóerejét.
Ez az alkotóerő a szabadsággal egyenlővé tette számára az otthonába zárt női létet, amelyben megvalósíthatta titokzatos intellektusának nagy utazásait.
Negatív formái, azonosításai és sajátos látásmódja tanítva is keveseknek nyílik meg.
Jó példa erre: „Olyan tenger vagy kontinens nincs, mint a fájdalom”.
Vagy: „Otthon – ez Isten definíciója”.

Tóthfalusi: 764
Az Előérzet – hosszú Árnyék – a Gyepen
Jelzi – minden nap lemegyen –

Üzenet a riadt füvön –
A Sötétség - majd erre jön –

G. A.: 764
Sejtelmek - az elnyúlt Árnyak - a Füvön
Jelöl a Nap mielőtt leköszön

Borzongnak az alélt füvek deresen
Sötétség - tapos át a gyepen

Vagy:
Sejtelmek. Árnyék. Füvek. Húnyó napok.
Fű. Félsz. Üzenet. Húzó sötét.


1955: kritikai kiadás. Ma az Emily Dickinson kánon legfontosabb darabjai: 199, 214, 258, 280, 303, 341, 441, 461, 505, 601, 712, 754, 1129, 1677, 1705, 1732, 1748.


G.A: Rendet raktam künn és benn
ereszig ér a tüzifa házam oldalán
füstölög egy halom lehullt levél szagával bekeseredik
mint aranyával az alkonyi világ.
Mikor lényeg szerint külön mered a volt s a van
s a hús rövid tragédiája homokként elsuhan
merít lassú forgással e kacér alkony alá
kibontva szirmát a mai nap.


Női modern! Elveszett nemzedék(ek): (identitásvesztő nemzedékek)

(a kismagyar elveszett nemzedékek a határokon kívül rekedtek: a szomszéd országok magyar kisebbségei, holokauszt-túlélők nemzedékei, az emigráns diaszpóra... /Kristóf Ágota, Ladik Katalin, Dedinszky Erika/)

Gertrude Stein 1874-1946
Három élet - Melanchta
Trauma irodalom és queer irodalom, ami inkább latens transzszexualitás tematizálva.

Hilda Doolittle 1886-1961
Djuna Barnes 1892-1982
Willa Cather 1873-1942


A hetvenes évek feminista irodalomkritikája és gynokritikája gyűjtötte, értelmezte és strukturálta a nőírókat.

Katherine Anne Porter
Mourning Dove
Anais Nin
Margaret Mitchell


Harlemi reneszánsz

Kiket is tudnánk hozzájuk hasonlítani a magyar irodalomtörténetek lábjegyzeteiből?

Női kísérlet hagyomány
Identitásöltészet

Női és afroamerikai posztmodernek
Új feminizmus
Feminista utópiák, és sci-irodalom

Multikulturalizmus és új identitások
Azonosságok színházai

2006. március 15., szerda

Unomazi Unomazi Unomazi Rodalmat

avagy költők, feledjétek el a nyugágyakat! Ha a pornót nevezhetem szintetikus szexnek, a szintetikus lírát gondolhatom líraprostituálásnak.
Szintetikus lírapatronok helyett valódi életet, mert az Irodalom él!

Nyájas olvasó! Lapozz bele a Szép Versek 2005-be, és ezt találod: kinnfeledt nyugágyak és ragyavert vicinálisok a magyarugaros állomásokon.
Ilyennek tűnik a mai magyar líra, meggyőződésem szerint prózánk érzelemgazdagságának hű mutatója.


Költők, ébresztő!

Minden második versben van egy kinnfeledt kerti szék, zömükben egészen konkrétan.
Mit jelent ez? Jövőkép vagy nosztalgia?
Vagy csak nem vették észre a költők jól bélelt költői sziklavackukon, hogy ez a lemez picit unalmas..?
A nyugszékes költők egy része író.
Ez a fajta műszavász mindig kinn van feledve, minden sorában. Mindig olyan, mint a HŰLT HELY.
A NYUGSZÉKES MŰSZAVÁSZ ÉLETÉBŐL VALAKI HIÁNYZIK, AKI ÉLNE. Többnyire maga a szerző. Ezt persze elégikusan vetíti...

Unomazi... Unomazi... Unomazi...

KLÓNOZOTT KÖLTŐK!

Csak a sablont látom a lírában, az érzelmi közhelyeket igen-igen sablonos formákban, ahol már az is sablonos, ahogyan elmaszatoljuk a vérvalót, vérvalónak meg ugyancsak HŰLT HELYE.
A RANDOMIZÁLT KUTYULÁS, amit PNL csinál, lendített keveset a dolgon, mondjuk létrehozott egy fura katalógust a fentiekből.
Leleplezte a líra sablonjait, és a költőket, a nyugszékes műszavászokat, akik egyszerű futószalagmunkát végeznek: nagy elődeik példáján osztják az általuk ismert érzések nyelvi hordozóit, az érzéseket is ezekből, azaz csak közvetve ismerik.
Író-költő ül a monitor előtt, kezében végtelenített paletta a billentyűzet, és zsonglőrködik. Nyelvi Zsonglőr. Jó. Miért szeretjük a zsonglőröket? A virtuózokat? Hogyan viszonyulunk? Mit tanulunk? Vannak nagy találatok és felszínes nyegleségek, de mindegyikben szemfényvesztő a technika.

Csakhogy ez nem művészet. Petőfi ma a levegő, és az összes romantikus tananyag. Ez a nyelv A Nyelv. Ezen tanultunk meg mindent elgondolni, és így. Nem érthetjük, mi ebben a művészet, mert újdonsága száz éve átszivárgott a hétköznapiba. Bármikor tudnék ilyeneket írni, gondoltam már akkor, amikor belémtömték az Anyám tyúkját, ha nem örökké azokat kéne olvasnom, akik már megírták ugyanezeket. (Hogy bizonyítsak magamnak, írtam egy eposzt. Ugyanolyan unalmas volt eposzt írni, mint olvasni.) De vannak azért költők, akik nem hervadnak. Sappho vagy J.A.

József Attiláig egyedül Ady próbálta kicsit noszogatni a négyökrös magyar költészetet, ám azóta eltelt száz év!
A lírai patronok már szintetikusban is unalmasak.
Egy csúsztatott analógia: ha a pornót nevezhetem szintetikus szexnek, a szintetikus lírát gondolhatom líraprostituálásnak.

Felejtsük el a nyugágyakat!!!
Az irodalom él! Híves patakok rohannak...!

2006. február 2., csütörtök

Anonyma

Anonyma: egy névtelen nő a második világháborús Németországból. Egy nő Berlinben címmel megjelent naplóját Nádori Lídia fordította magyarra.


Az Anonyma-napló 2005-ben jelent meg a Magvető Kiadónál, a 2003-as német kiadás után: az eredetit 1945 április 20-tól június 22-ig jegyezte le névtelenséget kérő szerzője. "Az Anonyma-napló "hétköznapi" önéletírás valakinek a tollából, akinek neve nem egyszerűen ismeretlen a nagyközönség előtt: az elő- és utószó szinte szó szerint egyező intelme szerint nem kell, sőt nem is tanácsos (fel-)ismernünk őt. A két kommentár a szerzőnő sorsának általános érvényével, személyének sebezhetőségével és elsősorban a szerzői kívánsággal indokolja a név tilalmát. Ezekben a szövegekben egyébként nem is tilalomról, inkább ajánlatról beszélhetünk, ám a 2003-as német kiadás fülszövege leplezetlenül megálljt parancsol a szerzőséget firtatóknak: >>A szerzőnő kívánsága volt, hogy ne nevezzük meg. Már csak ezért is kerülendő mindennemű találgatás kilétével kapcsolatban.<< " - írja Nádori Lídia, a kötet fordítója.


Nádori Lídia az Anonyma-naplóról (ÉS, 2005 november 4., 49. évf. 44. sz.)

Lásd még: Miről beszél Anonyma? - Decentrifuga

2006. január 20., péntek

Gordon Agáta: Szécsi Magda könyveiről

Cigányságról gondolkodik. A saját cigányságáról, az identitásról, a népről. E témának nagyformátumú, szenvedélyes gondolkodója és művésze: megszülte a cigány mitológiát, történelmet és sorskönyvet. Új regényében, az Időtépő-ben pedig nem kevesebbet alkotott meg, mint a magyar mágikus realizmust.

Kis nép vagyunk a nagyon kevert népességű Közép-Kelet-európai zónában, akinek balcsillagzatú történelemkönyvét aligha lehet sírás nélkül végigolvasni. Ez a kis nép olvadt és olvasztott, szomszédai, társai és testvérei vannak: kis szórvány-népek, akikkel osztoznia kell.
A magyarok egy része cigány.
És fordítva?
Ha egy cigány nem mondhatja fura és meghasonlott érzések nélkül azt, hogy ő magyar és ez az ország a hazája, akkor nincs hazája.
E hazában együtt élünk egy szórványnéppel és nem tudjuk jó szívvel nekik adni a részüket.
A cigányság: nem akart gyerek, mostohatestvér, gyarmat. A mi Száhel övezetünk, saját külön fekete Afrikánk: ő a mi szexturizmusunk és olcsó munkaerőnk.
Ez baj. Közös tudatunk skízise.



Szécsi Magda műveiben a cigány sors, illetve az e sorsban manifesztálódó világkép három stációját jeleníti meg.

1, Mitológia: Pogány tűz - eredetmonda
Cigány mese, eredettörténet és elátkozottság-tan. A fékezhetetlenül szenvedélyes cigányok kihívják maguk ellen a sorsot és hazátlan bolyongást aratnak.

2, Történelem: Időtépő – a mágikus-realista cigány regény
A cigányok ellenséges környezetben, ellenséges történelemben találják magukat, ahonnan nincs hová menniük és ahol ők maguk nem számítanak. Mintha nem, vagy csak bajnak lennének.

3. Sorskönyv:
Identitásfenyegetés és társadalmi integráció. A Szia Frici
mégiscsak jövőkép. Egy szélesebb közeg fogadja be a cigányokat: ez a szegénység. A Sorskönyv, Szécsi Magda cigány-képének tapasztalata szerint a magyar szegénység előbb befogadja a cigányokat, mint a szűkkeblű magyarság.

Szécsi Magda 2006. január 19-én volt az Irodalmi Centrifuga vendége.

Szécsi Magdáról bővebben a SZALON rovatban olvashatnak.

"Na ezek a fontos dolgok, nem a baszás!" - Szécsi Magda sms-üzenetei a KÖNYVTÁR rovatban.

2006. január 19., csütörtök

Szécsi Magda

Író, képzőművész, mitológiateremtő.
Egy nő, aki cigányságáról gondolkodva újraszülte a cigány mitológiát, megírta tizenhatodik könyvét, de képzőművészként és illusztrátorként is dolgozik. Egy nő, akinek a 'szellemi szabad' nem foglalkozás, hanem életforma.

Szécsi Magda 1958. május 9-én született Komádiban, közel a román határhoz. Négy éves korától tizennyolc éves koráig intézetben nevelkedett. Az általános iskolát Zircen, Balatonkenesén és Sopronban végezete el. Egy évig tanult a győri Dísznövénykertész Szakmunkásképzőben, mivel más lehetősége nem volt. Később munka mellett járt Budapestre, Egészségügyi Szakközépiskolába. Az Egészségügyi Főiskolát az akkori lengyel-magyar oktatási csereprogram keretében Varsóban végezte el dr. Török János támogatásával. Az egészségügyben két évig dolgozott, majd két évig Forancsics Lilla keramikus mellett fazekasságot tanult.

1988 óta szellemi szabadfoglalkozású. 2000-ben Ferenczi Noémi díjat kapott. Meséket ír, könyveket illusztrál. 2006-ban jelent meg tizenötödik kötete, az Időtépő.


Néhány megjelent könyve:
Az aranyhalas lószem tükre (Sport Hungária)
A fekete bálvány birodalma (Omnis Fabula)
Madarak aranyhegedűn (Omnis Fabula)
Oroszlán Szlán királysága (Ab Ovo)
Tavasztündér mosolya (Ab Ovo)
Az álmos pék (Magister)
Homoktorta szüret (Ab Ovo)
Pogány tűz (Ab Ovo)
Csak vitt a szél (Magister)
Töredék-lét (Ab Ovo)
Szia Frici! -Gyöngy- (Ab Ovo)
Időtépő (Széphalom Könyvműhely)
Cigánymandala (Széphalom Könyvműhely)

Néhány általa illusztrált könyv:
Maria Pawlikowska Jasnerzewska: Csókok, 1989;
Tamási Orosz János:Várnék még, 1990;
Tamási Orosz János: Sírgödrök évada, 1992;
Szájról–szájra magyar népmesék, 1997;
Baudelaire: Éjszakai varázs, 1997;
Tagore: Lámpa az útra, 1998;
Énekek éneke, 1999;
Tőzsei Attila: Uram! 1999;
Két karod párna címmel Nagy László fordításában a bolgár népköltészet gyöngyszemei 2000 karácsonyán jelent meg.



Kiállításai Budapesten többek között az Art Galériában, a Derkovits Galériában, az Almássy téren, a Pataky Művelődési Házban, a Néprajzi Múzeumban (közös kiállítás roma festőkkel), a Roma Parlamentben (cigány festők állandó kiállítása), a Gyöngy galériában, a Fővárosi Művelődési Házban, a Vörösmarty téren, és a Kossuth Klubban vltak láthatóak.
Kiállított Tatán, Tatabányán, Kapolcson, Pécsett, Szegeden, s számos más vidéki helyszínen.

Meghívó az estre
"Na ezek a fontos dolgok, nem a baszás!" - Szécsi Magda: sms-ek
Szécsi Magda könyveiről

Szécsi Magda: sms-ek

„Na ezek a fontos dolgok nem a baszás!” – sms- és identitásváltások: Szécsi Magda levelei Gordon Agátához.

Megyek Agáta mert látni akarlak, meg beszélgetni veled, vagy hallgatni. A fene tudja milyen kedvünk lesz. A foto oké de remélem a lány tudja hogy én csúnya vagyok. Puszi-M

Szia Agáta most végeztem a könyveddel. Tudott újat adni. Átgondoltam úgy is, ahogy Kriszta beszélt róla. Hát igen. Úgy is +áll mind a két anyag. Kriszta fantasztikus, ezzel a máshogy látásával. Nagy öröm h ennyire mások vagyunk mi hárman. Én mindig kapok tőletek valami jót amin el tudok gondolkodni. A két írásod Agáta jól zavarba fogja hozni az olvasóidat. És annyi mindent fognak belemagyarázni, ahány félék ők maguk. Ez jó ám. A Nevelési most is +rendített. Végtelenül jól írsz! Azt hiszem, a novemberben írt élve eltemetéses szövegem egy részét a te nevelési kisregényed ihlette. Hangulatában mindenképpen. Majd ha elolvasod meglátod, mit adtál nekem. Bennem volt persze. De kihoztad. Na ezek a fontos dolgok nem a baszás!

Kár h tegnap nem tudtunk hárman beszélgetni, nagyon rám fértetek volna. Túl sok volt az ember a zaj és az a szőke kimondottan fájt. Tudom nem tehet róla. Nem tudja h nem szeretem ha +érintenek ha dicsérnek. Na mindegy.

Kriszta könyve állati! Elkell olvasnom még 1szerés okvetlenül beszélnem kell majd vele! Jó könyv. Vannak mondatok amiket nem értek. Tök öregnek érzem magam ettől. Egyszerűen nem értek meg szavakat nem tudom mit fednek. Soha nem hallott általam nem használt kifejezések vannak benne, viszont a humor a tragédia nagyon megtalált. Kriszta megint valami újat csinált és tökéletesen beletalált a nagy társadalmi kaki közepébe. Hát eszméletlenül jól vagyok magunktól!! Csókollak-M


Most jutott eszembe h te és Kriszta Pécsre utaztok, csókolom őt is, az ő telszáma nincs meg nekem. Pusz-M

Hogi vagi naccsád ott bőribe magának? Tán haraguszik mert szerelmetes és irodalmi barát lófaszocska 1kumiszos bötüre?! Aj na! Maga Agáta írjon mán egy adjistönt!-M

Agáta agárka májusi bikácska Ha abból indulsz ki h engem hogy érint az anyag akkor fel lehet így bontani lánykásra vagy fiúcskásra, amúgy ez hülyeség! Nincs neme az anyagodnak. Az olvasónak van választott neme míg téged olvas, és ez kurvára nem mindegy mert egy fasszopó buziverő is beforrósodhat az ezüstboxertől ezért van h nyugodtan azt mondhatom h nem csak teremtesz de változtatni is képes vagy. Nagyszerű az anyagod! Mind a kettő. A nevelési több nálad. Fel sem tudod mérni mit tettél. Mert tevésközben erre Amúgy is baszik az író még ha az agyával ír is. Vitatkozz nyugodtan! Én így gondolom, mert így éllek meg.
Amúgy te Pécsről utazó a teljesség nem azon múlik h az összpontosítás mennyi részletet hord egybe, hanem azon hogy milyen mélységig jut el. Te a lélek és a picsa legmélyéig jutottál. Húzd ki magad!
Amúgy meg csak tudd, sörivó, h ennél is több van benned. Már alig várom, hogy szétszakítsd magad nekem nekünk akik olvasunk. Na ezt gondolom. Az eredeti kérdésre már nem emlékszem de nem baj, válsz ez is ha egyszer belőled indult.

Hugom Krisztának szintén csók szép arcára és gratulálok a díjhoz neki. 3 adón hallottam ma h az Erdélyben levetített dokfilm vmi díjat nyert amit az Urániában adnak át. Valami ilyesmit zengett több rádió. A film címe vmi Krisz de bocsánat cigányul én nem beszélni fingocskányit sem viszont jó volt hallani mennyire dicsérték tündértársunk érzékeny látásmódját. Ez van, nem semmi és nagyon örültem neked nektek-

Tegnap nem hülyültem ám + csak eső előtt kb 6 órával mindig felfokozott vagyok ezt jól mutatták az smsek kurvára játékos kedvemben voltam. Legyetek jól-M

Szécsi Magdáról a SZALON rovatban olvashatnak.
Gordon Agáta írása Szécsi Magda könyveiről a KÖNYVTÁR rovatban olvasható.

2006. január 19. - Szécsi Magda

"Jól van, majd apám megtudja, mi van a csend mögött, ha utolér odaát engem."
Szécsi Magda 2006-ban megjelent Időtépő című regénye kapcsán volt az Irodalmi Centrifugában Bódis Kriszta és Gordon Agáta vendége; az esten a szerző képzőművészként is bemutatkozott: képeiből mozgótárlat nyílt, melyet Jakab Diana és Soós Attila Gergely vezetett a Centrálban.

"Minden bajom azzal a fasszal kezdődött, amit gyerekkoromban a kezembe adtak. Ne hidd, hogy emlékszem a szerv gazdájára... annyira szégyelltem magam, hogy míg mentséget nem találtam a hároméves kislány számára, évekig nem mertem az emberek szemébe nézni. Mert akkor még nem tudtam, hogy az emberek nem figyelnek rám. Az emberek általában senkire sem figyelnek. Ahogy anyám sem figyelt rám, aki isten tudja, hol jár, és miért bízott arra az emberre, aki nem vette észre, ne nevess!, hogy gyerek vagyok, és a kezembe adta a farkát, mint valami koszlott fehér rongyot, hogy babázzak. És én babáztam. Bepólyáltam, simogattam, és vártam, hogy elaludjon. De ez a baba nem akart aludni... Mára a férfi helyett szégyellem magam, és gyakran álmodom, hogy kicsi vagyok, de okos és erős, hogy meg tudom magam védeni..." (Szécsi Magda: Szia Frici -Gyöngy-. 2001, Ab Ovo)

"Azt hittem, engem már soha többé nem hoz ki más emberek baja a sodromból! Tizenkét éve ezt gondolom folyamatosan... de még nem volt nap, hogy ne dühöngtem volna... vagy rajtam, vagy máson csattan az ostor, mindegy. Az ostor vége mindig ember kezében van." (Szécsi Magda: Töredéklét. Ab Ovo, 2002)

"A nővérke szerint apám elitta az agyát és teljesen reménytelen. Én is reménytelen vagyok és teljesen hülye, hogy itt írok, csak írok...Hát ki a faszt érdekel az én életem? Még engem sem! Jól van, majd apám megtudja, mi van a csend mögött, ha utolér odaát engem. De ott sem fog végighallgatni soha, majd én hallgatom megint, hogyan szívják egymás vérét az anyámmal... (Időtépő. Széphalom, 2006)

Szécsi Magda 1958. május 9-én született Komádiban. 1988 óta szellemi szabadfoglalkozású. Tizenöt kötete jelent meg, legutóbb, 2006-ban az Időtépő a Széphalom Könyvműhelynél.

Szécsi Magda képeiből a Centrifuga Mozgótárlatát Jakab Diana és Soós Attila Gergely vezették, ők olvastak fel műveiből is.

Szécsi Magdáról
"Na ezek a fontos dolgok, nem a baszás!" - Szécsi Magda: sms-ek
Szécsi Magda könyveiről

2006. január 18. - Avantgárd és regresszió: Joóry Judit és Bárdos Deák Ágnes

"Az írás izgató és fájdalmas. Minden szó, midnen kifejezés szorongást okoz és fájdalmas érzést kelt. S még fájdalmasabb, amikor nem lehet semmit csinálni. S így marad a nő két kisírt szeme." Joóry Judit: Vetkőztetik a menyasszonyt

A dzsentroid nőirodalom búvópatakja újraéled: Vetkőztetik a menyasszonyt -- Egy művészfilm forgatókönyve. Joóry Judit áldozati felajánlása az egyetemes nőirodalomnak.

„VOTÍV TÁRGYAK, OFFEREK
Cipőjének sarka (fekete lakk) nagyon magas volt és szögletes. Cipősarka körülbelül tíz centiméter volt. Különleges volt a sarok, nem tűsarok, nem ívelt, hanem ötszögletű.
Kihívó, organikus cipő – fekete lakk – keskenyített kerek orral, vastagabb talppal. A talp rétegelt volt, mint egy egymásra csúsztatott lépcső, vagy egy díszes síremlék talpazata – bokapántja is vo掗t.
A nő karcsú volt, fiatal és szenvedélyes. Legszívesebben
azt szerette volna, hogy amikor az ágyon nyújtózkodva fekszik, nézzék (ez ritkán történt). Amúgy gyakran embrionális pózban kuporgott az ágyában, összegömbölyödve, maga köré fonódva, izzadtan. Kétségbeesetten.
És sötét lakkal, sötét színű lakkal vonta be körmeit.
A lábbeli maga volt a megtestesült szexualitás”

Underground és diktatúra pórázán
Lázadás és megtérés: Egy díva önKontrollja
Bárdos Deák Ági lírája és prózája

ÁGIRETRÓ
„Ami most történt azt előre éreztem én
Eltűnt a vágy és a szenvedély
Hogy ma éjjel engem is elkapjon
Amire vágyom én csak én vagyok
Nekem önveszélyes a mámor neked közveszélyes a kéj
És nem kell rám gondolnod
Ne, ne, ne, ne gyere hozzám ilyen közel
Nincs az a ha-ha-ha-ha-hatalom amelyik átláthatna
Mért így, mért így akar engem szeretni az édes
Ó Istenem ilyen az élet
Kibaszott katonák, elbaszott hadsereg
Á, dejavue, á-á-á dejavue
Valami ide húz”
Bárdos Deák Ági sírverse:
A vidámbarakk bálványa volt,
Fölényes őrült és remek!
Lázadása vesszőfutás,
egyenlőség és látlelet.
Majd megtért és elszörnyedett,
hogy mit vétett ezért az életért.

Joóry Judit könyvéről a Könyvtárban

2006. január 18., szerda

Joóry Judit: Vetkőztetik a menyasszonyt

Álruhás királylány rendszerváltás után.
Létalapját, ideológiáját, legitimitását veszített szülőpár gyermeke.
Családi ambíció a hozott értékek őrzése, visszaszerzése.
A traumatizált nő társadalmi identitásvesztése: többszörösen áldozat. Áldozat.

Sok sajátélmény sajátosan jellemző amnéziával: a kelet-európai kényszerintegráció évtizedeinek könnyű feledése, a megelőző korszak emlékeinek felerősödése. Ez a generációs ugrás visszafelé ma gyakori az emlékező szövegekben, a múlt rendszer vasfüggönye a történelmi önazonosságainkat is eltakarta. Most mondhatjuk el, hogy szüleink milyen hozott és szerzett családi ideákkal próbáltak egy szocializmus-túlélő nemzedéket kinevelni. Most mondhatjuk el a múlt rendszer alatt közös tudattalanunkba szorított családi titkainkat.

Votív tárgyak, offerek - A szöveg jellegzetességei és formai előzményei
Sárga tapéta – feminista alapmű: tapéta fedőminta, mögötte szenvedő bujkáló alak, aki sehogyan sem tud áttörni a MINTA rácsozatán.

Párnakönyv – japán udvarhölgy naplója, fedőmintázata nem lineáris, hanem organikus: a legyezőkről, a teaszertartásokról, stb: felsorolás és személyes asszociációk. Bármilyen szál mentén felgombolyítható az élet! Pszichológiai gondolkodás: minden szálon magunkról tudunk meg valamit.

Szolzsenyicin – Gulágja például egy gyűjtemény, felsorolás, monoton megemlékezés rengeteg emberi sorsra, amelynek az a szenvedés jutott. Az áldozatok története.

E dolgok kombinációja a szöveg: a minta kényszerítését tárgyi mintázatok leírásával teremti meg és a tárgyak vonzáskörébe jutó történet- és szereplőmorzsák asszociációin jut tovább, ismétlődik, elkanyarodik, visszatér, újraindul, a szabálytalan és a szabályos határán, mint az élet.

Díszítőművészet. Traumadekoráció. Átszexszualizált díszletek.

Félelem, kisebbségi életérzés, identitáshiányok, identitásfenyegetés.

Osztálytudata, társadalmi fesztávja: álruhás királylány rendszerváltás után.
Album, napló, cédulák, rajzok, fotók, családi portrék, útiképek, számlák, ruhák, bútorok, épületek: nem annyira olvasni, mint inkább nézelődni való.

Forgatókönyv: látok egy művészfilmet, Jancsó? nyolcvanas évek, lassú, unalmas, kevés szereplő, töredezett sztori, sok díszlet, regresszív cselekmény, tudattalan szálak.

Osztálytudat nélküli apa, vesztes, alkoholista, szexuálisan frusztrált, beteg feleséggel.
Osztálytudat nélküli anya: vesztes, tüdőbajos, hospitalizált, traumatizált.
Magányos kislány, transznemzedéki traumák, elhanyagoló szülők, fenyegető környezet.

Díszletek: art deco és barokk retró, drámai tárgyak előbukkanása a nyomorból és az áldozati nőlétből. Jegykendők, bonyolult bőrszíjakkal záródó lovaglónadrágok, aranydobozkák féltett kincse, bőrtáskák és szolvens férfiak.

Joóry Judit 2006. január 18-án volt az Irodalmi Centrifuga vendége.