2006. január 19., csütörtök

2006. január 18. - Avantgárd és regresszió: Joóry Judit és Bárdos Deák Ágnes

"Az írás izgató és fájdalmas. Minden szó, midnen kifejezés szorongást okoz és fájdalmas érzést kelt. S még fájdalmasabb, amikor nem lehet semmit csinálni. S így marad a nő két kisírt szeme." Joóry Judit: Vetkőztetik a menyasszonyt

A dzsentroid nőirodalom búvópatakja újraéled: Vetkőztetik a menyasszonyt -- Egy művészfilm forgatókönyve. Joóry Judit áldozati felajánlása az egyetemes nőirodalomnak.

„VOTÍV TÁRGYAK, OFFEREK
Cipőjének sarka (fekete lakk) nagyon magas volt és szögletes. Cipősarka körülbelül tíz centiméter volt. Különleges volt a sarok, nem tűsarok, nem ívelt, hanem ötszögletű.
Kihívó, organikus cipő – fekete lakk – keskenyített kerek orral, vastagabb talppal. A talp rétegelt volt, mint egy egymásra csúsztatott lépcső, vagy egy díszes síremlék talpazata – bokapántja is vo掗t.
A nő karcsú volt, fiatal és szenvedélyes. Legszívesebben
azt szerette volna, hogy amikor az ágyon nyújtózkodva fekszik, nézzék (ez ritkán történt). Amúgy gyakran embrionális pózban kuporgott az ágyában, összegömbölyödve, maga köré fonódva, izzadtan. Kétségbeesetten.
És sötét lakkal, sötét színű lakkal vonta be körmeit.
A lábbeli maga volt a megtestesült szexualitás”

Underground és diktatúra pórázán
Lázadás és megtérés: Egy díva önKontrollja
Bárdos Deák Ági lírája és prózája

ÁGIRETRÓ
„Ami most történt azt előre éreztem én
Eltűnt a vágy és a szenvedély
Hogy ma éjjel engem is elkapjon
Amire vágyom én csak én vagyok
Nekem önveszélyes a mámor neked közveszélyes a kéj
És nem kell rám gondolnod
Ne, ne, ne, ne gyere hozzám ilyen közel
Nincs az a ha-ha-ha-ha-hatalom amelyik átláthatna
Mért így, mért így akar engem szeretni az édes
Ó Istenem ilyen az élet
Kibaszott katonák, elbaszott hadsereg
Á, dejavue, á-á-á dejavue
Valami ide húz”
Bárdos Deák Ági sírverse:
A vidámbarakk bálványa volt,
Fölényes őrült és remek!
Lázadása vesszőfutás,
egyenlőség és látlelet.
Majd megtért és elszörnyedett,
hogy mit vétett ezért az életért.

Joóry Judit könyvéről a Könyvtárban

Nincsenek megjegyzések: