2008. július 14., hétfő

Koncentrikus körök

Ica szerzőinek soraiból kollektív tudatunk üzen. Ica szerkesztői arra válallkoztak, hogy megnézik a vizet: a kollektív tudatfolyam-áramlat jelenségeit értelmezik, s mielőtt továbbáramlanánk, felhívják a figyelmet az örvényekre, irányokra.



Ica szerzőinek soraiból kollektív tudatunk üzen.

Ritkán találkozunk a férfivilág kártékony, agresszív és paranoid képviselőivel, megnyilvánulásaikkal ilyen tisztán és szemtől szembe, mint a 13. felvonuláson. Jó látni közös férfitudattalanunkat a maga valójában.
A férfit, aki fájdalmat és rettegést okoz, téveszméivel ciklikusan erőszakolja a környezetét. Életellenes, zárt világ. Élősködő. Erre a férfitípusra figyelmeztet, ettől óv a férfiak egész történelme. Ez a bűnöző.
Maguk a férfiak rettegnek sötét erőiktől, minden hálózatuk a paranoid túlvédekezés kényszerében épül. A jog a lelkiismeret patkánylabirintusa, az üzlet a kölcsönösség patkányjárata, a munka a kényszerek útvesztője, ha nem értjük a lényegüket. És azt sehol sem találjuk az egész kerengőben.

Mert a nőknél van. Akiknek fel kell nevelniük azt a nemzedéket, amelyik túlél – és továbbít – minket. A mi felelősségünk, milyen ez a ’mi’, amit továbbítunk.

Kollektív férfitudatunk árnyékolta be a menetet, ellenpontja mint fókuszált fény vonult a zavarosban. Az áldozati menet leszbikus szárnya vitte a fényt. Ez a spirituális különítmény 6 fő volt, hat képpel hat pajzson. Húsztól hetvenig, nagyanya és szűz, művész és civil, spirituális erő és szeretet. Ezt kellett volna látnunk. De ez mindannyiunk elől rejtve maradt. Pedig erre járhatna a jövő: közösségben az oltalom.
Ennek örült Cilin, amikor megtalálta a pajzsokat, a képeket és a nőket. A hordozók közöttünk vannak, a pajzsok pedig kivédték az ellenünk vonuló gyűlöletet.

12 napja megy ez, már lepörgött a hírekből, a szemekből és a tudatokból.
A bántalom elmúlt és kiürült a város, vidéken fesztiválozik.
A hazabuzikat nyakonverték és hazazavarták, kurucinfo újra köcsögöl: ont, vartyog, hasít. Regressziójuk közveszélyes, nagyon tud fájni nekünk is. Bár a mentális klíma, amit a bűnözőkkel operáló gárda közvetít, erkölcsileg már kihalt, mint a koffer-mobil.



A múlt érzései ma veszélyes téveszmék, amik rezervátumokba záródnak.
A hordozóikkal együtt. A rezervátum magyarul gettó, amúgy börtön. Éles határok.
A jövő a magyar, török, szlovén orosz és lett, lengyel és román óvodákban szívja magába a multikultúrát. Egy olyan generáció születik, amelyiknek mi programozzuk az érzéseit, neki kell megélni őket. Kódfejtő és kódtörő az új nemzedék.

Ica kollektív tudatfolyama kísérte ezt a hetet, ömlött a szép magyar szó, a nemzeti analízis. Tudatfolyam szabadabb volt a médiaátlagnál és tágabb látókörű. Beáramlottak új szerzők és hozzászólók. Beáramlott a tudott és a tudattalan: Ica folyamata pezsgősen és magabiztosan örvénylett néhányat, ma csillogva áramlik tovább.

Újabb ezer olvasóval többen vagyunk, és a pszicho-szocmunkás hozzászólók érzéseivel gazdagodtunk: tudatosabb és türelmesebb csoport ez az átlagnál, érzésekről és sajátélményről tud beszélni. Sokat segítettek Icának a trauma kimondásában és megértésében.

Ica szerzőiből kollektív tudatunk üzen. Madám Sosa analitikus iránya inspirálta Icát – neki is hála a tudásért, melyet megosztott. Pszicho-szocmunkás tudatúakból még kér és újra kér Ica.

Gordon Agáta



De lássuk az áramlás (t)örvényeit! A szerzők és szövegek interferenciáit.

Aletta Vid verse muzeálisnak álcázott kalózhajó: Nyugatos hangzásba csomagolt motívumok és elégikus rejtelem. Kihez szól és milyen nemben? Titkolja, ahogyan kánoni szerzőink is gyakran. De rejtett tartalmai kalózként csáklyázzák meg az olvasói tudatot, ha ismerve a körülményeket a július 5-ei felvonulás és a magánélet tényei felől olvassuk őket.
Bumberák Maja látni akarja a féléves lánya jövőjét, s hisz a gyűlöletmentesség lehetőségében. Nagy különbségek.
Gerevich András és Gordon Agáta melegtudatú költők profetikus himnusz-átirataikkal a nemzettudat felől zavarták fel a vizet: G. (a fiú) elveszíti a Himnuszt s a Dunába ugrik, G. (a lány) megtalálja, de nem tetszik neki, ezért újat ír, s a káros tudattartalmak kiürítése érdekében jót káromkodik irodalomtörténeti apanyelvén.



’Felvonulók kérték’ összeállításunkban Gordon haditudósítóként világította meg a helyzetet (háború ez, a politika háborúja), míg Tímár Magdi Cilin a pajzsaikkal vonuló nőkről írt, akik átmentek a szivárvány alatt. A pajzsokon Rubljov Krisztusa és Máriája vigyázza a lépteket. Az ókeresztény kultúrát a rock-kultúrához köti a Pink Floyd Dark Side of the Moon albumának prizmája: minden fehér fény a színek összességéből áll össze, üzenik nekünk a pajzshordozók. A prizmában Isten szeme. A mindent látó így alkotott: a világosság fényének mindenki egyként részese. Az emberalkotta közlekedési rendet a KRESZ-tábla homofóbia-tiltása jelképezi, de Picasso békegalambja már a szivárvány felett száll át: a kultúra, a művészi együttgondolkodás képes visszatéríteni a tudatot a színek sokféleségének elfogadásához. A keresztény- és zsidó szimbólumok, az emberalkotta világ és a természet képeit egyesítő pajzsok egy világértelmezés részei: sokat tanulhatunk belőlük.

Van aki olyan távolról nézi-, fotózza az egészet, hogy a menet az Andrássy úton visszaugrik néhány évtizedet, s rossz emlékeket idéz (Györe), s van, akinél provincialitásába beleragadt, csak földrajzilag európai város hibás burkolatú korzójává romlik (Dányi).

Ica folyamának mélyén ott örvénylenek a tudattalan férfifantáziák is: az erőszak- és identitásfenyegetés férfiörvényei. Itt a legnehezebb egyszerre tudatosnak és bátornak lenni, ez a téma ránt vissza leginkább a szex-babonák titkos tabuiba. Mintha a szexről, s nem hozzá való viszonyunkról beszélnénk: a férfiviszonyról a testhez és a szexhez, így a nőkhöz is. Hetero- és meleg erőszak-képek: Adrian attól fél, egy mesekönyv lapjaira bilincselve a könyvespolc sötétjében felejtik, Dányi Dániel a teste feletti uralmat szeretné visszavenni illegális bitorlóitól, míg Üsbaszál kommentjében kimutatja a tudat mélyáramaiban megbúvó testi elégedetlenség hatásait a férfikommunikációban.

Becsey Zsuzsa írása folyóba hajított kő. Ica tudatfolyamának felszíne koncentrikus körökbe rendeződik, s várja, hogy olvassák jelzéseit: halkan, de világosan beszél, és a kollektív erőszak traumáját megélők is megértik lassan, hogy a férfinak (annak, amit férfinak gondolunk) változnia kell.

Györe Gabriella


Nincsenek megjegyzések: