2008. július 28., hétfő

Roma Holocaust megemlékezés - augusztus 2-án!

2008. augusztus 2-án a Roma Holocaust Emlékműnél tartanak megemlékezést délután hattól. Az eseményre minden, a romákkal szolidáris szervezetet és magánembert várnak a szervezők. ICA, mint a Civil összefogás egyik tagja arra kéri olvasóit, aki teheti, vegyen részt a rendezvényen.

A Civil Összefogás Mozgalmat kezdeményezők első szolidaritási akciójaként minél több embert szeretnének meginvitálni a Roma Holocaust áldozataira emlékező rendezvényre a IX. kerületbe a Nehru partra.

A rendező civil szervezetek nevében
tisztelettel hívunk és várunk mindnekit
a ROMA HOLOCAUST EMLÉKMŰNÉL
Budapest, IX. kerület Nehru part
(Megközelíthető: 2-es, 2A, 4-es, 6-os villamossal, 23-as, 15-ös busszal a Boráros térhez közeli Duna parton)
augusztus 2-án, szombaton délután 18.00 órától.


A kegyelet lerovásának alkalmát ötvözték a régi cigány hagyománnyal: a siratás-gyászolás és a diplomácia egyszerre lesz jelen az idei megemlékezésen. Az Országos Cigány Önkormányzat, a roma és nem-roma civil szervezetek spontán szolidaritási akciónak tekintik a közös főhajtást.

Augusztus másodika a holocaust roma áldozatainak nemzetközi emléknapja. Auschwitz-Birkenauban az augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszakán a több tízezres létszámú megsemmisítő tábor felszámolásaként néhány óra leforgása alatt több ezer romát gyilkoltak meg a náci Németország fajvédő és fajgyűlölő politikájának nevében.



"A nácik a megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben üldözték a helyi romákat. Hollandiában, Görögországban és Franciaországban nemigen törődtek velük. A kollaboráns francia hatóságok 30 ezer cigányt internáltak, míg a németek Belgiumból majdnem 400 belga, holland, német és norvég állampolgárságú cigányt deportáltak Auschwitzba, akik közül csak 12-en élték meg a felszabadulást. Aki eladta ekhós szekerét, mentesült. 1943 őszén Olaszországból a nácik néhány tucatnyi olasz vándorcigányt hurcoltak keletre.

Szerbiában a megszálló német katonai hatóságok másfél év alatt helyben "oldották meg a zsidó- és a cigánykérdést". A zsidókkal együtt mintegy 12 ezer cigányt lőtték agyon, vagy gázosítottak el teherautókban. 1942 augusztusában büszkén jelentették Berlinnek: Szerbiában "a zsidó- és a cigánykérdés megoldást nyert". Lengyelországban 13 ezer vándorcigányt öltek meg, a letelepedett romákat a zsidó gettókba küldték, a varsóiba 1942 tavaszától bolgár és magyar állampolgárságúak is érkeztek. Őket a varsói zsidókkal együtt Treblinkában gázosították el.

A nácikkal szövetséges államokban eltérően alakult a romák sorsa. A horvát usztasák 20-28 ezer romát gyilkoltak meg. A román hatóságok egyes források szerint 30-40 ezer cigányt mészároltak le. Más adatok alapján úgy tűnik, hogy 26 ezer cigányt deportáltak koncentrációs táborokba, akik közül 6-8 ezer embert megöltek, míg további 3 ezren az éhség és a betegségek áldozatai lettek. Szlovákiából nem deportálták a helyi cigány lakosságot, de általában a települések szélére kellett költözniük. Néhány száz vándorcigányt kényszermunkára vittek. SS-egységek százakat végeztek ki, de mintegy 30 ezren túlélték a háborút. A holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg."

"Magyarországon a cigánykérdés korántsem volt olyan horderejű tényezője a közbeszédnek, mint a zsidókérdés. [...] A Horthy-korszak cigánypolitikája sokban hasonlított a német helyzetre. A romaügy Magyarországon is közbiztonsági kérdésnek számított, a politikai elit alig törődött vele. [...] A faji radikalizálódás az 1938-1941 között visszaszerzett területeken élő zsidókat és cigányokat is sújtotta, sőt az első deportálási elképzelések is itt fogalmazódtak meg. 1941-ben a visszafoglalt Délvidéken egy tábornok a betelepedett szerbek és zsidók mellett a cigányokat is távozásra szólította fel. Kárpátalja kormányzói biztosa a 18 ezer "hontalan" zsidó mellett cigányokat is deportáltatott Galíciába, ahol valószínűleg kivégezte őket az SS.

A kétségkívül létező hasonlóságok mellett a magyar zsidók és cigányok sorsa jelentősen eltért. A zsidókkal ellentétben a romákat a háború alatt éppúgy besorozták katonának, mint a többi magyar állampolgárt. Míg Hitlerék többször követelték a magyar kormánytól a zsidók deportálását, addig a cigánykérdés napirendre sem került. A nácik cigánypolitikájának következetlenségét jól jellemzi, hogy az 1944-ben a "végső megoldást" Magyarországon levezénylő Eichmann, nem foglalkozott a körülbelül 200 ezer fős magyar cigánysággal. Bár kisebb roma csoportok az internáló táborok deportálásakor már 1944 tavaszán Auschwitzba és Mauthausenbe kerültek, a "cigánykérdés" igazából csak 1944 nyarán vált fontossá. Augusztusban elrendelték 50-60 cigány munkásszázad felállítását, de a kontingenseket nem töltötték fel teljesen. Az intézkedés ismét elsősorban a vándorcigányokat sújtotta. Míg tavasszal gyakran a cigánytelepeken állították fel a gettókat a zsidóknak, most tucatnyi helyen a romák kerültek cigánygettókba. A Kárpátokban a honvédség létesített kényszermunkatáborokat a helyi roma lakosságnak. A nyilas hatalomátvétel után megkezdődött a cigányság szervezett összegyűjtése. Az orosz előrenyomulás miatt ez főleg a nyugat-dunántúli megyékre korlátozódott. A legnagyobb gyűjtőközpont a komáromi ún. "Csillagerőd" volt, ahová több ezer magyar romát hurcoltak. Az itt fogva tartott nők, férfiak és gyerekek a nyári zsidó gettók borzalmait idéző körülmények között sínylődtek. Sokan belehaltak az éhezésbe és a bántalmazásba. A romaellenes akció nem a cigányság egészének fizikai megsemmisítésére irányult: Komáromban kiválogatták a munkaképeseket, a gyermekes anyákat, az öreg és beteg embereket hazaengedték, de sokszor 13-14 éves lányokat munkaképesnek nyilvánítva mégis visszatartottak. A kiválogatottak Dachauba és Bergen-Belsenbe kerültek, ahol sokakat meggyilkoltak, mások embertelen áltudományos orvosi kísérletek áldozataivá váltak. Ravensbrückben különösen sok fiatal magyar roma lányt sterilizáltak. Magyarországon több helyen tömegkivégzésekre került sor. Csendőrök és nyilasok Szolgaegyházon, Nagyszalontán, Dobozon, Várpalotán, Lajoskomáromban és Lengyelben többszáz romát - köztük gyermekeket és nőket - gyilkoltak meg gépfegyverekkel és kézigránátokkal. A magyarországi roma holokauszt mintegy 5000 életet követelt. Az üldözöttek száma tízezrekben mérhető." - írja az európai és a roma holocaustról A Holocaust Magyarországon weboldal.

A Roma Holocaustról szóló visszaemlékezéseket számos helyen olvashatnak a téma iránt érdeklődők.

Az eseménnyel kapcsolatban az Európai Ifjúsági Központban (1025 Budapest, Zivatar út 1-3) nemzetközi konferenciát tartanak július 31-től augusztus 3-ig a roma holocaust témakörében tanárok számára, hogy a roma holocausttal kapcsolatos információkat minél szélesebb körben oszthassák meg a diákokkal és a nyilvánossággal.

Az augusztus 2-ai Nehru parti megemlékezésen a koszorúzásra várhatóan 19.00 perctől kerül sor. Amennyiben valamely szervezet koszorúzni is szeretne, azt a szervezők kérik, hogy szándékát előre jelezze emailen, faxon, vagy telefonon - akár ICA-nak is.

1 megjegyzés:

Nilia írta...

Mese az egész úgy ahogy van

Harmincmillió cigány vált a gáz martalékává?

A Kossuth rádió augusztus 4-i „Cigányfélóra” című adásában újabb ízelítőt kaphattunk a történelem már oly sokszor bebizonyult képlékenységéből. Beszámolt ugyanis arról, hogy „augusztus elsején az Országos Cigány Önkormányzat székháza előtt megkezdődött a holokauszt áldozataira való megemlékezés”. Első gondolatunk ezzel kapcsolatban mindjárt az, hogy nem kezdődött meg semmi, leginkább folytatódik, gyakorlatilag permanenssé válik.

Azon túl, hogy erőszakos és arrogáns kisebbségeink szép lassan privilegizálják maguknak az „emlékezés jogát” arra a világháborúra, amiben nyilvánvalóan ők hozták a legkisebb áldozatot, ők nem elégszenek meg ezzel. Most beindították a történelem-átírás legújabb dömpingjét, és ha már a zsidók makacsul tartják magukat a hatmilliós pénzcsináló-legendához, hát a cigányok sem szeretnék alább adni. Következik tehát az élősködésben kollégává magasztosult zsidóság jó példája nyomán a számháború: „európai romák millióit irtották ki néhány év alatt” mondja Mohácsi Viktória európai parlamenti képviselő. Itt a „milliói” kitétel abszurditásán túl felmerül a kérdés, hogy mit is jelöl ez egészen pontosan? Ilyen súlyos vád megformálásánál talán illene kicsit pontosabban fogalmazni. Egészen pontosan hány millióra gondolt a szónok? Öt, tíz, húsz, harminc? Ne szerénykedjünk, hiszen a média a legblődebb állításokat és számadatokat is kritikátlanul átveszi, és azonnal szajkózni kezdi!

Néhány évvel ezelőtt - a négy-, öt-, hatmillió, stb. zsidó mellett - százezres nagyságrendben beszéltek a holokauszt cigány áldozatairól, ez az apróság azonban ma már senkit sem zavar. De miért is zavarna pont ez az „apróság” egy olyan történetben, ami csak úgy hemzseg a lehetetlennél lehetetlenebb ellentmondásoktól? Megtudhattuk ezenkívül Mohácsi Viktóriától még azt is, hogy „1944 augusztus másodikán egyetlen éjjel 3 ezer roma gyermeket, nőt, férfit küldtek gázkamrába a nácik az auschwitz-birkenaui haláltáborban”. Az csak a dolog egyik része, hogy az ilyen sületlenségeket állításként megfogalmazóktól senki soha meg nem kérdezi, hogy mégis mire alapozzák fikcióikat, de ellenségeink kínos ellentmondásba keverednek önmagukkal is, hiszen tavaly decemberben egy televíziós adásban még Szálasi Ferenc és a hungaristák nyakába varrták az ún. „cigány holokausztot”. Ebben a műsorban az összes, a nyilasok rovására írt áldozatról - beleértve a zsidókat és a politikaiakat is - tízezres nagyságrendben beszéltek. Ezen túlmenően köztudott ugyebár, hogy a Hungarista Hatalomátvétel október 15-én zajlott le, tehát nehéz elképzelni, hogy különösebb felelősség terhelné a lelkét az állítólagosan augusztus másodikán, a német „haláltábor” „gázkamrájában” lemészárolt háromezer „ártatlan cigányért”.

A jelenség persze nem ismeretlen előttünk. Az ellentmondásokat és tényekkel soha alá nem támasztott fikciókat, melyek az egész újkori történetírást jellemzik, napestig sorolhatnánk. A történelmet igen liberálisan kezelik a győztesek. Mint azt láthattuk, legutóbb elegendő volt az átírásához „30 perc”. Mindez azonban szemmel láthatóan valóban nem zavar senkit a mítoszok népszerűsítésében, de legfőképpen az ezen mítoszok életben tartásából származó pozitív diszkrimináció és nem utolsósorban anyagi jóvátételek besöprésében. A cigányok kicsit későn ugyan, de észbe kaptak. Rájöttek, hogy ami a zsidóknak hatvan éve garantálja nem csak a sérthetetlenséget, de egyenesen a kritikán felüliséget is, az nekik is jó szolgálatukra lehet.

A holokauszt sztori tehát folytatódik. Izgalmas és váratlan fordulatokkal gazdagon megspékelve, megélhetési politikusaink által felkarolva, a szolgalelkű média tolmácsolásában. Mi pedig izgatottan várhatjuk a folytatást. Vajon mit hoz a jövő, mi változik a múltban?