2008. szeptember 20., szombat

Bodies 1 - 2.

„A kiállításon látható emberi preparátumokat a polimeres tartósítás nevű, forradalmi eljárással kezelték. Ennek során az emberi szövetek végleges tartósítása utókezelt és megkeményített, folyékony szilikongumival történik. A végeredmény egy gumírozott, sejtszinten konzervált preparátum, melyen pontosan megfigyelhetők az emberi testet alkotó csontok, izmok, idegek, véredények és szervek.”


Gordon Agáta: Az emberkiállítás




Mit jelent, hogy így nézek magamra?
Ilyen hitetlenül és naivan?
Plasztikból a preparátumomra…
A Testemre aki sosem él.

Valamit mond, hogy elmegyek oda.
The Bodies közé. Az emberkiállításra.

De volt egy emberbőr. Meglepően testes és erős.
Egy teljes idegpreparátum. Inas lidérc.
Egy szervnyi érrendszer-múmia. Cicagombolyag.
Magzat üvegben. Dióbefőtt.
Mozgatóizom feltárás. Szárnyas szobor.
Agykörszeletke. Kiszáradt csiga.
Tüdőkeresztmetszet. Lombhullató.

A holt test beszél.
A Bodies figyelmeztet.
Markában tart a kiismerhetetlen.
És nincs benne én.

Ismeretlen test hordoz tenyerén.
Az ismeretlen test bennem él.



****

Györe Gabriella: Testközel


Átsétálok egy ember idegein. Metróállomás, Deák tér. Hátgerinc-csigolyák közt akad meg a sarkam. A mozgólépcsőn felfelé is hátgerincek, idegekkel.
„Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek.” Táncolni valaki idegein. „Ma éjjel táncolnék, hiszen a tánc oly szép, ha Ő kér táncra fel..” Táncra kér, az idegparkettre kísér. Mi van akkor, ha H. Úr (Űr?) gumírozott ügyfelei elégedetlenek a bánásmóddal? Porladnának nyugodt derűvel a Kínai Köztársaság földjében, ha nem áztatják őket folyékony gumiba?

Polimerrel tartósabb a test, mint az eredeti. Az esendőség marad. A tüdőtágulat, az érszűkület és az elszakadt ínszalag látható, de a daganat már nem dagad tovább, a tüdő nem lesz feketébb, s az embriók sem nagyobbak, sem a 4, sem az 5, sem a 10, sem a 15 hetes. Ekkorka élmények.

A láb vérérhálózata. A karé. Pontos leírás, hogyan tüntették el róla a többit. A mű a testben van, csak a felesleget kell lefaragni. A preparátumnak otthont adó műanyag hasáb alján színes korall-törmelék. Levert vérerek.

Diszkoszvető, futó, kosaras, darts-játékos. Rodin gondolkodója meglékelt koponyával. Mennyit védhet az agyburok?

Nézem, mintha filmet. Igazi mozi: itt senki nem az, ami. Nem igazi emberek. Az ott ’a’ könyök, ’a’ vastagbél, ’a’ szabóizom, ’az’ Achilles-ín. Nem valakié. Nem emberé. Az kínai testbe bújt általános emberiről nem hiszem el, hogy igazi. Elmélet. Mint ma Platón. Kína a jövő, Platón ideák világának leképzése nem Európa magánügye többé?

S mégis: pincébe szorult anyag. Mintha nem állhatna fényben. Mintha még mindig tiltott, titkos, szégyenletes. A kíváncsiság? "A titkot űztük mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek..." „A kiállításon látható emberi preparátumokat a polimeres tartósítás nevű, forradalmi eljárással kezelték. Ennek során az emberi szövetek végleges tartósítása utókezelt és megkeményített, folyékony szilikongumival történik. A végeredmény egy gumírozott, sejtszinten konzervált preparátum, melyen pontosan megfigyelhetők az emberi testet alkotó csontok, izmok, idegek, véredények és szervek.”

Ember formájú labda. Ejtenéd: visszapattan. Irreális volna hinni, hogy épp ezek vagyunk. Épp ilyenek. Hogy állhatnánk ott mi is. Mekkora volna a preparátumod emlőinek zsírtartalma?
Csak egy nő van. Nőből nem lesz gumilabda? Jó volna hinni.

Ami megmarad, a test emléke, test nélkül. Üres héj és gumi. Amit csodálsz, már nem mozgatja azt, amiért csodálatos. Koptatom valaki idegeit, ő koptatja az ízületeimet.

A boszorkányüldözések korának általános szellemi szintjén élek? „Az egész testes preparátumok elkészítése akár egy évig is eltarthat, de a polimeres tartósítás után soha többé nem bomlanak le.” Irreverzibilis kínai gumihullák. A földbe térünk mindahányan? Önzetlen közművelés és sallangmentes tájékoztatás? Hiszem-e, hogy ennyi? Jobb volna-e hinni? Mitől a viszolygás? Miért zár el a test a testtől?



4 megjegyzés:

Unknown írta...

A polimer tényleg annyira műanyag, hogy nem tudott az iskolai szertárcsontváznál többet mutatni nekem. A test és a halál titka rejtve marad.

Egy dolog rázott meg, amikor láttam szempillák szőrszálait oldalfényben. Valójában már az emberről szerettem volna tudni többet, milyen volt az élete, miért nincs sérülés, miért olyan ép a test.

Levert vérerek. Igen, ők is porladnak...

P.s. Van néhány járkáló orvostanhallgató, szívesen beszélgetnek. Zárás előtt a bizonsági őrök rajzását lehet tanulmányozni, az első termeket hamar berácsozzák. Audioguide-ot ne vegyetek.

TükörNŐ - önTükör írta...

Nekem nagyon tetszett a kiállítás és a saját testemmel kapcsolatban is rengeteg új dolgot fedeztem fel, ami ledöbbentett és új fénybe helyezett mindent.
igen, ilyenek vagyunk belülről, számomra roppant izgalmas módon mutatta ezt be és szerintem a kiállítás lényege, hogy tudatosságra, testudatosságra ösztönözzön. A nikotinos tüdő és a nem nikotinos pedig az egészséges életre ösztönöz szerintem mindenkit, aki meglátja milyen egy elfeketedett tüdő.....
engem az babyemberiók egyáltalán nem borzasztottak el, azt persze tudom, hogy a testek eredete máig sem tisztázott és ezért kitoltották őket New Yorkból például, de próbáltam nem erre gondolni. Nem éreztem undort, semmi ilyesmit, inkább elkápráztatott, hogy milyen bonyolult és csodálatos is az emberi test (közhelyesen szólva), az idegrendszer kis inai, boldoggá tett, hogy láthattam a saját szívemet, hogy hogyan néz ki, az ideg és érhálózatomat kiterítve, a májamat külön, a vesémet, az agyam türekedéseiset, felszeletelve a keresztmetszetemet, szóval nekem nagyon tetszett, asszem valami öt órát voltam bent....és rengeteget kérdeztem az orvostanhallgatóktól, hogy mi micsoda és milyíen összefüggései vannak.
egy dolog nem tetszett, hogy az embert megint férfinak ábrázolták és a két nő külön katanténba volt helyezve, hogy akkor most ez a női test... ez elégh gáz sztem, legalább ugyanakkora arányban kellett volna szerelniük mindkét nemnek.
Nekem a legjobban az asztalkára kiterített ideghálózat tetszett és a külön vitrinben csak bepirosozott érhálózat. Mert szerintem, hiába is tűnik műanyagnak de ilyet nem látunk, sehol ez a tudás csak az orvostanhallgatóknak marad meg, amikor boncolnak, vagy nekünk a rajzórán a csontváz, nem ugyanilyen elvont és furcsa?
De ha bele tudjuk érezni magunkat, hogy ezek mi vagyunk belülről, akkor kezdődik az igazi utazás szerintem...
:)
Szerintem borzasztó nagy dolog, hogy az ember beleláthat saját testébe .... a belébe tulajdonképpen.... :)

Dragon írta...

Javított test-verzió

Mit jelent, hogy így nézek magamra?
Ilyen hitetlenül és naivan?
Plasztikból a preparátumomra…
A Testemre aki sohasem él.

Valamit mond, hogy elmegyek oda.
The Bodies közé.
Az emberkiállításra.

De volt egy emberbőr.
Meglepően testes és erős.
Egy teljes idegpreparátum.
Inas lidérc.
Egy szervnyi érrendszer-múmia. Cicagombolyag.
Magzat üvegben. Dióbefőtt.
Mozgatóizom feltárás.
Szárnyas szobor.
Agykörszeletke. Kiszáradt csiga.
Tüdőkeresztmetszet. Lombhullató.

A holt test beszél.
A Bodies figyelmeztet.
Markában tart a kiismerhetetlen.
És nincs benne én.

Ismeretlen test hordoz tenyerén.
Az ismeretlen test bennem él.

becsey zsuzsa írta...

… halottak cselekvés közben, kimerevített pillanat, arckifejezés, dermesztő lehet élő halottakat látni, akik szinte beszélnek, mégiscsak más, mint a főiskolán az anatómia teremben izmokat, csontokat vizsgálni, rajzolni. Különös élmény lehet. Kicsit olyan, mintha a temető kelne életre, s kiszállnának a sírokból a tetemek. Épen, rózsaszínen, sárgán, fehéren. Mintha csak az idő válna halhatatlanná, benne a kiragadott pillanat, s nem az ember.

Köszönöm a kiállítás ismertetőt, éppen a napokban foglalkoztatott gondolata, na és kíváncsi voltam, csakhogy nem könnyű bejutni, mert ugye tény, 3300-as belépő…