2009. január 31., szombat

Kisfilmszemle 2.: A K2-es blokk filmjei

Can Togay A vonat című filmje, Nemes Jeles László The Counterpart-ja és Perlmann Károly Vacsora című alkotása szerepelt a 40. Magyar Filmszemle kisjátékfilmes válogatásainak második részében – egy frappáns reklámfilmes ötlet, egy halványan Ambrose Bierce novelláinak világát idéző, jelzésszerűen homoerotikus háborús történet és egy falusi kisreál rádióra hangolva – más-más erényeik miatt szerethetők meg.


Nemhiába szépek Can Togay filmjének képei: Pohárnok Gergely operatőri munkáját dicsérik a nagyon egyszerű ötletre épülő szekvencia szép felvételei. Egy kisfiú arcát látjuk alulnézetből, feje szinte a térdére támaszkodik, valamivel matat; később hátulról látjuk, ahogy a sínek között a kövekkel játszik, egyikkel túrja a többit; hallgatja a nyárfák zúgását – egy snittben a nyárfák koronáját látjuk, az ágakat lengeti a szél, halljuk, ahogy a levélhátak egymáshoz dörzsölődnek; a fiú nézi a fát, arca a térdén, a felvételek közelítenek, majd egy huzalt látunk, ami valamilyen szerkezetbe halad; később látjuk a teljes váltót, közeledik a vonat, halljuk a hangját; a fiú felállva várja. A képeken előbb hátulról látjuk a fiút, majd a vonat alatt néz át a kamera lencséje, mely folyamatosan halad; látjuk a fiút; aztán feljebb emelkedik, s már csak az elhaladó vonatot látjuk: megszólal Purcell Dido és Aeneas-ából a panasza, a vonat csak halad a kamera előtt, halad. Mikor elmegy, egy idős embert látunk a kisfiú helyén, kezében ugyanaz az egy szál kő, amellyel a kisfiú felállt – körülnéz – felnéz a fákra. A fák koronája közt ugyanúgy jár a szél. Leporolja magát, eldobja a követ. Körülnéz és elindul.
Az ötlet egyszerű és frappáns, a fényképezés szép, a zene és a hang is jó – mégis, visszatekintve valahogy túl egyenes vonalú, túl kerek ez az egész.

A The Counterpart egy személyre összpontosít – ezt hangsúlyozza a kamera élességállítása is, mely egy emberalakszerű ablakból betűző fényről közelít egy felülő férfi arcára, majd mögüle egy másik férfi emelkedik fel, s megy a homályban hagyott távolba öltözködni; lassan öltözködnek, az élesség folyamatosan egyikükre állítva; két katona-egyenruha rajtuk. Különbözőek. Mikor kilépnek, az egyik olasz társaihoz megy, a másik német társaival beszélget; kiderül, a német katonák azt sejtik, hamarosan előrenyomulnak a korábban elvesztett területekre – olyannyira hamarosan, hogy az előrenyomulás az ő pár megtett lépésük után megkezdődik: egész csapatnyi német katona rohanja meg a néhány olaszt, akik közül a vadászház látogatója fogolycsere-tárgyalásra jött – elvileg. Gyerekkori ismerősökre találtak egymásban; s hogy régtől fogva tart-e ez a kapcsolat, vagy eseti volt, végül lényegtelen is. Látjuk az egykori gyerekkori internátusi képeket, ahogyan az apa egy intézménybe viszi a fiát, s ott találkozik az olasz fiúval. A támadás megindulásakor visszatérnek a vadászház mellé ők is, a tárgyalásra indult német katonák – s a hadnagynak nehéz magát visszafognia, hogy ne olasz barátjának segítsen, aki végül a szeme előtt hal meg.
Ambrose Bierce és Jerzy Kosinsky novelláinak és regényeinek kegyetlen, háborús világa villan fel a filmben, amely a rendezőnek nem az első munkája: a Türelem című filmjével (2006) sok fesztivált bejárt már.



Perlmann Károly (1960) filmje, a vacsora igazán bravúros attól a felelgető technikától válik, ahogyan a bejátszott rádióhang, a hangok felelgetnek egymással a történteknek. Bár elvileg az egy nap alatt lezajló eseményekben egyetlen nap rádióadásait hallgatjuk, azok szépen rímelnek a valóságban történtekkel. Egy család története, ahol három generáció él együtt – a nagymama, az anya, a fia és annak felesége. Az első képsorokon a fiú, már meglett, hájas férfi öltözködik, szépítkezik, majd indul az ólba etetni – miközben a reggeli rádióadóban arról (is) beszélgetnek, milyen lehet az a disznó, amelyik emberhúst eszik − állítólag porhanyós. Az ól-takarítás közben a fiú megcsúszik egy halom trágyán, elesik, beveri a fejét és nem kel fel.



Innentől folyamatos a néző izgalma: mikor találnak rá, rátalálnak-e a férfira. S a szerző minden eszközt bevet – a késleltetés mestere. A részleteket most elhagyom, de ez a film a maga szürreál valóságshowjával, Babits Mihály bejátszott Esti kérdésével, a bejátszott Cseh Tamás dallal (Budapest) és a rádióban szóló napi anyagokkal, a sokszor ismételt felvételekkel a ház utca felőli oldaláról illetve a házfalnak támasztott bicikliről, melynek gazdáját ettől függetlenül nem keresi senki otthonában, nagyon is telibetalált egy modernkori falusi tragédiát, amit már komolyan venni is csak kacagva lehet: egy Shakespeare-dráma vagy egy görög tragédia elélne annyi borzalomból, ami itt szemvillanás alatt bekövetkezik. Az anya saját vaksága és figyelmetlensége, a körülmények összjátéka vezet a vérrokoni szálakkal egymáshoz kötött család három generációjának viharos tempóban való egyre csökkenéséhez. A három generációhoz talált nőfigurák, Molnár Piroska, Koós Olga és Pogány Judit jól fogják meg e karaktereket, de a legfőbb erénye a filmnek mégis kép és hang izgalmas, egymással hol felelgető hol elbújó és bújásra ösztökélő összjátéka.



A filmek alkotói:

Vonat:
rendező/director: Can Togay, f/sc: Can Togay, o/ph: Pohárnok Gergely, z/m: Henry Purcell: Dido's Lament, v/ed: Ostoros Ágnes, h/sd: Juhász Róbert, j/cost: Breckl János, sze/cast: Lénárt István, Pyszny Zsombor, r.assz/ass.d.: Iványi Marcell, gy/p.m.: Valkony Zsolt, co-p/co-p: Muhi András, Mécs Mónika, Mesterházy Ernő, Durst György, p/p: Havas Miklós, Darvas Csanád, támogató/supported by: Magyar Mozgókép Közalapítvány, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Vision Team, Duna Televízió, ARRI, MÁV ZRT., RC Consulting/Raiffeisen Bank, gyártó/p.c.: Cemedia Production Kft. koprodukciós partner/co-production partner: Inforg Stúdió, M&M, Duna Műhely, 2008, színes/colour, 7 perc/mins, 35 mm, DolbySR

The Counterpart:
rendező/director: Nemes Jeles László, f/sc: Nemes Jeles László, Várkonyi Tímea, o/ph: Erdély Mátyás, z/m: Henryk Górecki: Good Night, v/ed: Politzer Péter, h/sd: Zányi Tamás, d/a.d.: Brill Péter, Rajk László, j/cost: Homonnay Gábor, sze/cast: Karel Dobry, Tompa Ádám, Krisztik Csaba, Kovács Kálmán, Szalay Simon, r.assz/ass.d.: Kádár László, gy/p.m.: Taschler Andrea, co-p/co-p: Durst György, Hazai Kinga, Hazai Cecília, p/p: Muhi András, Havas Ágnes, támogató/supported by: Magyar Mozgókép Közalapítvány, Duna Televízió, gyártó/p.c.: Inforg Stúdió, Havas Productions. koprodukciós partner/co-production partner:, Duna Műhely, Zen Media Amsterdam, 2009, színes/colour, 14 perc/mins, 35 mm, Dolby Digital

Vacsora:
rendező/director: Perlmann Károly (1961), f/sc: Perlmann Károly, o/ph: Vecsernyés János, z/m: Presser Gábor, LGT, Cseh Tamás, Másik János, Nat King Cole, Kispál és a borz, Liszt Ferenc, felhasznált zeneművek és szerzői: Presser Gábor, LGT & Vígszínház művészei: Ringasd el magad, Csoóri Sándor, Éri Péter, Hamar Dávid, Sipos Mihály és Sebestyén Márta: Baj baj baj, Cseh Tamás, Másik János és Bereményi Géza: Budapest, Bart Howard, Nat King Cole: Fly me to the moon (in other words), Kispál és a borz: Disznók tánca, Ditty Bops Sisters: Wishful thinking, Liszt Ferenc, Vladislav Fantoviché: Hungarian Rhapsody #2, v/ed: Perlmann Károly, h/sd: Sipos Gábor, d/a.d.: Galambos József, j/cost: Parádi Gabriella, sze/cast: Molnár Piroska, Koós Olga, Klementisz Lászoló, Pogány Judit, Koralevicz Elek, r.assz/ass.d.: Mátyássy Áron, gy/p.m.: Sarudi Gábor, co-p/co-p: P. Koltai Gábor, Imgrund Gábor, p/p: Perlmann Károly (Karchi Perlmann), támogató/supported by: Csongrád Város Önkormányzata, Batsányi János Gimnázium, Csongrádi Mentőállomás, Tilos Rádió, gyártó/p.c.: Have Plenty Productions (USA), koprodukciós partner/co-production partner: Filmsziget Kft., 2008, színes/colour, 26 perc/mins, 35 mm, Dolby Digital

a film honlapja

Nincsenek megjegyzések: