Démonok a Centrifugában

Egy démoni családban ülünk. 'Szívj el még egy jointot!' - biztatja kamasz fiát Yamamoto Kovácsné Faragó Zsuzsa a családi asztalnál. De a démonok nem ekkor érkeztek. Ott voltak azok rég, mikor még csak fészkelődtünk a Centrifuga nézőterén. Mert mi hoztuk őket magunkkal, s Pintér Béla és Társulata csak tükröt tartott nekünk. De valójában nem így történt. A démonok Yamamoto Pintér Bélával és Társulatával érkeztek. S mi csak tükröt tartottunk. A démonok pedig nem tévedtek el a tükrök párhuzamos falai között. Megsokszorozódtak. És tomboltak. - Irgalmas Zsófia beszámolóját olvashatják.

Démonok a Centrifugában - Irgalmas Zsófia beszámolója

1.

Néha a démonok úgy tombolnak, hogy zavarba jössz a reflektor fénye előtt. Még ha színész is vagy. S itt is ez történt. Yamamoto Pintér Béla zavarban volt. Ugyan a reflektorok erős fényével láthatóan baráti viszonyban volt, mégis nehezen találta a helyét a székén. És a szavakat. Akadozva, nehezen indult a beszélgetés. Mert hiányoztak a biztos pontok.

A társulat darabjai jórészt az eltorzult családi viszonyokat mutatják be. A biztos pontokat. A férfiak alkoholisták, a szülők démonizálóak, a gyerekek kiszolgáltatottak, s mindenki sérült. Egy biztonságos világ biztonságos díszletei, amelyek az állandóság, a kiszámíthatóság meghittségét nyújtják. Az alkoholista alkoholizál, a démonizáló szülő démonizál, a kiszolgáltatott gyerek pedig lubickol a kiszolgáltatottságában. S ezek azok a generációról-generációra öröklődő szerepek, amelyeken belül mozogva mindig tudjuk, mi fog történni. Mert nem eshet meg velünk semmi váratlan. Hiszen a szabadság zavarba ejtő. Ahol nincs előre megírt élet-forgatókönyv. Ahol bármi megtörténhet.

'Kegyetlenebb, gyógyítóbb színházra vágyom' - nyilatkozta egyszer Pintér Béla. A Centrifugában pedig leült velünk szemtől szembe, s megmutatta, milyen az, amikor nincsenek ott a biztos pontok. A díszletek. Amikor nincs szerep. Nincs forgatókönyv. Nincsenek előre megírt mondatok, előre megírt válaszok. Az emberi arcát mutatta. S az esendőségnek ez az emberi arca démonibb, félelmetesebb volt bármely Yamamoto Kovácsné Faragó Zsuzsánál is. A szabadságnak való kiszolgáltatottság pillanata volt ez.

Pedig csak annyi történt, hogy egy ember leült ott elöl, s kérdeztek tőle ezt-azt. S ő kissé feszengve válaszolt. Nem tagadta le a helyzetnek szóló szorongását, s vállalta, hogy ő most szorong. Én pedig legszívesebben menekültem volna a látványától. Akár még bármelyik darabjuk bármelyik önsorsrontó szerepébe is. Csak el innen. Mert itt valami borzasztó történik.

2.

Pintér Béla és Társulata az alternatív magyar színjátszás egy kikerülhetetlen, zavarba ejtő formációja. A Centrifugában a beszélgetés egy tavaly bemutatott darabjuk, A démon gyermekei körül zajlott, s a darab a szexuális tabuk világában egy szintén zavarba ejtő eszközhöz, a nemcseréhez nyúlt. A darabban ugyanis a női szerepeket férfiak, a férfi szerepeket pedig jórészt nők játsszák. A darab Yamamoto Kovácsné Faragó Zsuzsa, a japán kultúra professzora, néprajzkutató és műfordító - külsőségeiben Japánt idéző - világát mutatja be, s így a dramaturgiától - a japán színház hagyományait tekintve - nem is áll távol a nemcsere. Azonban, ahogyan a darab a brutálisan magyar valóságot mutatja be, ugyanúgy a nemcsere is leplezetlenül ábrázolja a férfi nem - itt mifelénk, nyugaton - tabukkal igencsak körülbástyázott, frusztráló világát.

A darabban a férfiakat játszó színésznők érezhetően belülről képesek azonosulni a szerepükkel, s játékukban a tipikusan férfiakra jellemző érzelmi megnyilvánulások széles skáláján képesek mozogni, míg a női szerepet játszó férfi színészek mintha egy sokkal szűkebb terepen lavíroznának. S itt nem csupán arról van szó, hogy a férfi szerepet játszó színésznői alakítással szemben a női szerepet játszó férfi színpadra lépése már önmagában komikus, hiszen a társulat darabjaiban a bergmani mélységek megcsillanása mellett ugyanúgy helye van a Holló színházból ismert abszurd humornak is. Inkább arról van szó, ami a társulat tagjaival való beszélgetésből is kiderült, hogy a férfias nő típusával szemben nem csupán a nőies férfi típusa nincs megengedve a nyugati világban, hanem egy férfinek egyszerűen nincsenek meg a belső eszközei, a belső repertoárja egy női szereppel való azonosuláshoz még annak ellenére is, hogy nőként nehezebb megformálni egy férfi szerepet mint fordítva.

Azonban a Centrifugában nem csak a nemi szerepek bemutatásánál váltak képlékennyé a határok, hanem már azt sem lehetett pontosan tudni, hogy hol ér véget a valóság, s hol kezdődik a játék. Pintér Béla ugyan utalt arra a beszélgetésben, hogy ő - mint a darabok írója - a szerepeket a színészei személyiségére szabva írja meg, azonban azt már a néző képtelen volt eldönteni, hogy ez a szereppel való azonosulás vajon a darab írójának a tehetségéből fakad, vagy egyszerűen a színészek játszanak annyira hitelesen, hogy ez a hitelesség már a darab világán kívül is uralni kezdi életük egy-egy köznapi megnyilvánulását.

Ennek egy elgondolkodtató példáját mutatta Quitt László, aki a darabban egy volt hajléktalan, rabszolga férjet játszott, s a beszélgetés során annyira a színpad szélén ült, hogy folyton a Centrifuga műsorvezetőjének a takarásába került, de úgy, ahogyan csak egy volt hajléktalan képes a saját személyiségét a háttérbe szorítani, amint azt a szerepe követelte meg a darabban is a család történéseit uraló felesége, Yamamoto Kovácsné oldalán. Hasonlóan félelmetes volt a drogfüggő kamasz fiú szerepét játszó Roszik Hella alakítása is, akinek a beszélgetés során még álmodozónak tetsző tekintete a játék során olyan hirtelen váltott fenyegetően követelőzővé, hogy nem lehetett tudni, ez vajon a szerepnek szól, vagy pedig Hella csupán önmagát adja.

3.

'Biztos, hogy jó minőségű füvet vettél a díleredtől?' - kérdezi kamasz fiától Yamamoto Kovácsné Faragó Zsuzsa. S velük megérkeztek végre a démonok is az Irodalmi Centrifugába.

Irgalmas Zsófia