2009. február 1., vasárnap

Versvasárnap: Tengerajtó

Győrffy Réka 1978-ban született Marosvásárhelyen. 2002 óta tagja a Műhely körnek, első verseit a 80-as évek közepén írta. Publikációi megjelentek a Székelyföld, a PoLíSz, a Magyar Napló, az Ezredvég, az Új Forrás, a Napsziget, a heves Megyei napló és a Spanyolnátha folyóiratokban. Az IAT Kiadónál nemrégiben megjelent Tengerajtó című kötete az első. Mai versvasárnapunkon ebből közlünk néhány verset.


Győrffy Réka: Tengerajtó (részletek)


Megőrző Julie

Iszappal, sóval újrakeresztelt
sós tavak partján szemben a nappal
letettem keresztemet.

Ez a mozdulat újraéledt
egy közhivatal mosdójában,
jobb kezem mutatóujjától
egy kilencéves homlokán.

Így elkerülheti, amit én nem –
hogy farkas falja fel a holdat,
mindent higgadt-előre lásson,
s megégessék az istenek.


Hála

Nem látok kitárom
gödörnyi szemem
fuldoklásod némul
nő élvezetem.

Mártózom tagjaid
zsongó áramába
megrendít, végigszánt
testemen a hála.


Tapasztás

Súrolod kockák csendjét, a padlón,
a plafont is megmozdítod.

Magadhoz vonzod a lámpafényt,
kiszáradt nyálkahártyák, zaj, sötét.
A zavar férgei kúsznak homlokod alatt.

Felhők vonulnak éber-kékesen,
egymás elől a falhoz fordulunk.
Séta

Ágy, asztal, falipolcok,
ezt járod újra körbe,
négyszögletes világ
lépteid körbe törte.

Vizespohár a polcon,
valaki mindig szomjas,
átalszod ezt a tiszta,
utcányi paplanhosszat.

Lehullsz a belsejébe,
megvágott csuklód kútja
csordul, lehúz a padló,
koccan a lámpabura.

Ajtók és ablakok közt
mindennap körbe-körbe
hörpintsd fel pusztulásod
lassacskán lődörögve.

Dombtetőn

Lent virágszín és földszag,
rezgő elektromosság.
Ereink repedt mélyén
visszahúzódik a kór,
elárad a verőfény.

Lélegzet

Kedvesem, nagyon mélyen
a lélegzetem visszafojtom.
Játszom felemás dallamon
Ringatózást, semmi a dolgom.

Feloldanak a szavak,
a félhomály látni ha enged,
véremmel láncollak magamhoz,
lassan dobbanok meg benned.



Nincsenek megjegyzések: